A Mennyei Atya Litánia 27.

Atyánk, Te az idősek támasza, irgalmazz nekünk!

 
A legtöbb ember szép, hosszú és boldog életet remél. Az ószövetségi bölcs jól ismeri a két tényleges lehetőséget az öregek sorsában: „Ó, halál! De keserű rád gondolni annak, aki békében élvezi javait, a gondtalan embernek, akinek útjai szerencsések mindenben, aki még jóízűen tud enni! Ó, halál! De kedves a végzésed a nyomorgó embernek, az ereje fogytán levőnek, annak, aki elaggott, és akinek minden csak terhére van, aki bizalmatlan és reményvesztett”.(Sir 41,1-4) A szülők tiszteletét Isten negyedik parancsa fogalmazza meg, és ehhez hosszú életet ígér: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!” (Kiv 20,12) Ez a tisztelet más öregeknek is megjár. „Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!” (Zsolt 71,9) „Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!” (Lev 19,32) „Az öregeket ne korhold, hanem intsd, mint atyádat!” (1Tim 5,1) Isten kitüntette az időseket, hogy fontos eseményeknél emeljék a fényt: „Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává”. (2Sám 5,3) „Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék, és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék”. (Ezd 6,7) Látomásban az Atya maga is öregként jelenik meg: „Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú”. (Dán 7,9) Örökkön élő, szeresd öregjeinket!