Évközi 19 hét szerda

Évközi 19 hét szerda       
MTörv 34, 1-12; Mt 18, 15-20
„Ha a testvéred vétkezik ellened”

Családban, baráti körben, egyházközségben vagy munkahelyen is megtörténhet, hogy vita hevében, megbántja valaki a másikat. Ez baj, a folytatás könnyen harag lesz. Orvosolni kell testvéri megértéssel, szeretettel a szeretetlenséget vagy igazságtalanságot. Jézus nagyon jól ismeri az embereket, fontosnak tartja a kíméletes helyreigazítást. Nem szabad hagyni a kisebb bajt naggyá, netán üdvösséget veszélyeztető haraggá, gyűlöletté válni. Jézus tanácsa: Először négyszemközt kell próbálkozni az ügy tisztázásával. Ebben az esetben könnyebb lehet a megbánás, bocsánatkérés, hiszen nem került nyilvánosságra az ügy. Ha ez a kísérlet nem jár sikerrel, akkor kell egy vagy két tanú jelenlétében újra próbálkozni. Így már nehezebb a megalázkodás, de előtérbe kerül az a gondolat, hogy az el nem intézett problémák előbb vagy utóbb, legkésőbb az ítéleten nyilvánossá válnak, tehát jobb békésen helyreállítani a testvéri békét. Ha ez a próbálkozás is sikertelen, akkor kell az egész testvéri közösség elé tárni a problémát. Amennyiben ez sem indítja a vétkest megbánásra, akkor kerülhet a nyilvános bűnösök közé: Legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő”. (17) Jézus itt említi először az apostolokra és utódaikra szálló óriási hatalmat, a bűnbocsátás nagy ajándékát, amit majd húsvét este fog ténylegesen átadni az Úr, amikor már a bűnök bocsánatát engesztelő szenvedésével Atyjától kiérdemelte. A gyóntatószék magányában és titkosságában a lehető legegyszerűbb elrendezni bűneink bocsánatát. Ez viszont nem mentesít a bocsánatkérés vagy esetleges kárrendezés alól. Jézus harmadik üzenete csodálatos, esküvel megerősített ígéret: „Bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük”. (19-20) Jézus mennybemenetele előtt ígérte: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. (Mt 28, 20) Azt tapasztalom, hogy a keresztények nagy része ezt nem veszi komolyan, a hitetleneket nem zavarja Jézus ígérete. Pedig a keresztények számára óriási erőforrás lehetne munkában, veszélyben, betegségben, halálunk előtti időben, amikor a családot gondok gyötrik, amikor kezd meghűlni a hitvesi szeretet és eluralkodik a veszekedés. Mennyire jó lenne tudatosan átérezni természeti csapások, még inkább emberi gonoszságok elharapózása, generációk, nemzetek, országok tudatos tönkretétele idején: Jézus velünk van a világ végéig! „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Jézus velünk van! Segíteni csak akkor tud, ha mi hiszünk Neki. Ha a kereszténységet hamarosan senki sem ismeri, akkor nem Jézus tűnik el a világból, hanem az a társadalom tűnik el, amely durván visszautasítja Jézust.