Sirák Fiának Könyve 66.

A kölcsön

 
„Aki másnak kölcsönad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál” (Sir 29,1-2) Ennek az alapja a Mennyei Atya általános emberbaráti gyakorlata. Ő öröktől fogva végtelenül nagylelkű, a legteljesebb szeretet maga. Amikor még teljesen egyedül birtokolta a mindentudó és mindenható isteni lényeget (természetet), az 1932.július 1-i Grenoble-i üzenetében ezt is elmondta: „Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetőségükhöz szükséges” (Az Atya szól gyermekeihez, 23) Igen, ezt is ki akarta hangsúlyozni a frissen népévé fogadott zsidóság vezetőjének, amikor a Sínai hegy tetején a teremtés főbb fázisait bemutatta neki. A teremtés története óriási ajándékozásról szólt. Az emberek így 3250 évvel ezelőtt megismerhették ezt a mondatot is: Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá”. (Ter 1,26a) A szöveg többi része nem arról szól, hogy Istennek emberi alakja van, és azt formázza meg Ádám és Éva testében, hiszen az ember nemcsak testből áll, hanem szellemi lélekből is, ezen kívül személye is van. Rögtön ezt a nagyon lényeges kijelentést mondta Mózesnek az eredeti mondat ismétlésével: „Ők uralkodjanak a tenger halai,az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (26b-28ab) Az 1932-es megnyilatkozás ezt erősíti meg, és megmutatja, hogy bőkezűségét példának is szánta a történelem generációinak: „Jövök, hogy olyannak ismertessem meg magam, amilyen vagyok. Irántam való szeretetükkel egy időben növekedjék az emberek az iránti bizalma, hogy csak egyetlen gondom van: őrködni minden ember fölött és úgy szeretni őket, mint gyermekeimet.” (Az Atya szól 23) Ez bizony igen komoly kihívás az Atya gyermekei előtt! Persze, akik azt is el akarják feledni, hogy Isten van, azért ad egyik gyermekének többet kincseiből, hogy ő is tudjon és akarjon adni, amit az Úr sugall. A Bölcs meglátásai: „Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, s aki segít rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.” (Sir 29,3-7)