Sirák Fiának Könyve 70.

Sok jól nevelő szülő élt az Ószövetség idején Izraelben.

 
Sirák fiának nem volt nehéz megtalálni az Úrtól kapott nevelési elveket, és jól összeszedve megírni az Ószövetség vége felé az Újszövetség nevelésének módszertanát. Ebből a sokból emelek ki egyet bevezetésül.„Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddam-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta:Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak’. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték” (Ter 25,20-26)Az édesanya elfogadta az ikreket. Az apa rajongott akaratos, erős fiáért, az elsőszülöttért. Az édesanya a szelídebb Jákobot kedvelte. Legények voltak már, amikor Ézsau nem lelt vadat a vadászkörúton. Éhesen ért haza. Öccse vidáman kanalazta a maga főzte lencsefőzelékét. Ézsau még éhesebb lett ennek láttán. Kért belőle. Jákob szívesen ígérte az egészet, de fizetségül bátyja elsőszülöttségét jelölte meg. Ézsau igent legyintett és megette a főzeléket. Amikor Izsák érezte gyengülését, vadászni küldte Ézsaut, meg hogy kedvence készítse el a vadat. Amikor Rebekka ezt kint meghallotta, Jákobbal vitetett be egy kis kecskét. Elkészítette a férje kedvenc ételét. Jákob szőrtelen kezére kecskebőrt kötött, hogy szőrös legyen, mint Ézsaué. Meg is kapta kis csellel az elsőszülöttségi áldást. Amikor Ézsau is főzött és bevitte apjának kiderült a turpisság. Jákobnak menekülnie kellett anyja bátyjához. Négy feleséggel és tíz fiúval, óriási tehéncsordákkal tért vissza szülőföldjére. Bátyját kiengesztelte, de ő ellensége maradt Jákobnak és leszármazottainak.(25,27-34; 27,1-40; 29-33 fejezetek) „Aki szereti a fiát, annak kéznél van a pálcája, hogy végső napjai örömben teljenek. Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerősei közt dicsérik majd érte. Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg ujjonghat miatta. Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását. Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék. Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet. Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap. a szíve meg összerezzen minden hangra. Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz. Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz. Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, s végül neked vásik bele a fogad. Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára, és ne nézz el neki semmi komiszságot. Még ifjú korában hajlítsd meg a nyakát, és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen. Fenyítsd meg a fiad, és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon” (Sir 30,1-13.) Jákob öregen így adta át a messiási áldást a negyedik fiának: „Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstény oroszlán. Ki ingerelné? Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej” (Ter 49,8-12)