Sirák Fiának Könyve 67.

Magyar őseink is ismerték ezt a fontos szót: elemózsia. 

 
Azt az ennivalót jelentette, amit magukkal vittek, ha mezőre indultak egész napos munkára, és nem mehettek haza tartalmas főtt étellel csillapítani éhségüket, és erőt gyűjteni a délutáni munkához, amely estig tartott. Ezt az egész napra szóló ennivalót, ami elegendő táplálék volt a kemény munkákhoz, mértéknek látták akkor, amikor valakinek komoly segítséget kellett adniuk, hogy erőre kapjanak: ingyenes segítség, de igazi táplálék. Elemózsiának könnyebben ejtették, mint alamizsnának. Később a kolduló barátok „alamizsnát gyűjtöttek” A mai elmélkedésre kerülő bölcsességi elmélkedés így kezdődik: „Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd alamizsnával. A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel. Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda” (Sir 29,8-10) Vegyük hozzá Dávid életének egy igen jellemző történetét. Ő, amikor Saul és a trónörökös fia, Dávid testi-lelki jó barátja, Jonathán is meghalt a Gilboa hegyén a filiszteusokkal vívott csatában (1Sám 31,1-13) Júda megválasztott királya lett. „Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt, és te hoztad haza. Azon kívül az Úr, a te Istened, azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére. Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett” (1Sám 16,1-13) Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis akkori nevén Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták. Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: Ide ugyan nem fogsz bejutni. Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa. Dávid akkor kijelentette: Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz. Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek és ő lett a vezér. Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának. Köröskörül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre. Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt. (Krón 11,1-9)„Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt” (1Krón 14,1-2) Dávid aztán Isten ládáját, amelynek fedelén összehajoltan állt a két angyalszobor, s ebben a természetfeletti díszkapuban örökké ragyogott az Úr fénye: ebben az előre elkészített pompás környezetben akarta méltó helyre állítani. Így gondolkodott: Az Úr engem, a szegény betlehemi juhpásztort híres hadvezérré, királlyá tett, én is mindent meg akarok tenni Érte és népéért. Az ötszáz éves szentsátor a sok cipeléstől, esőtől, tűző napsugaraktól tönkrement. A népét pedig a láda átvitele után nem darab kenyérrel, hanem úri módon megvendégelem. A tizenkét törzs milliós küldöttségének fejenként adott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot, az óriási közös áldozati húsból nagydarabot. Így tett, mert okos volt, és megáldotta a népet. (1Krón 16,1-3) és templomot is akart építeni Neki, de azt az Úr az ő utódjára bízta. Dávid viszont mindent anyagot előkészített ehhez. Sirák fia szavai ezt kinek-kinek a lelkületéhez akarják igazítani: „Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked. Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged, s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel”(Sir 29,8-13)- Magyar Népem! Neked is így kellene gondolkodnod: Vissza Istenhez!