Sirák Fiának Könyve 69.

A kezeskedés Isten az igazságosság és a szeretet Istene. 

Az első ember testét a föld anyagából alkotta olyannak, hogy szellemi lélek befogadására legyen alkalmas, amit Isten a semmiből teremtett, a kész testbe lehelt s a kettőt egy új személy örökös birtokába adta.Hozzáfűzte:„Nem jó az embernek egyedül lennie”. (Ter 2,18) Az első férfiből csontot vett ki, amikor elaludt, és hasonlóan a férfihoz asszonyi testet alkotott belőle, lelket lehelt bele, személyt teremtett és az asszonyi testbe lehelve élővé tette őt is. Aztán ezt a parancsot adta nekik:„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”(1,28) Az emberek tehát Isten teremtményei. Rokonok. Az életük azonban a házasságkötés után új családként alakul! Kettejüknek egymást kell boldogítaniuk, a születő gyermekeiket nekik kell felnevelniük. Ez a joguk és kötelességük is egyben. Ha e mellett tudnak segíteni közeli vagy távoli rokonokon, tegyék meg. De ezt az elsődleges kötelességet még a szülők egyéni elképzelései és tervei sem veszélyeztethetik. Még kevésbé a „távoli” rokonok anyagi helyzete. A kezeskedés az a segítési forma, amikor más bajbajutott család vagy egyén azt kéri, hogy valaki vállaljon felelősséget másért, akinek a birtoka nem elegendő garancia a kölcsön visszaadásának esedékessé válásakor. Ha az adós fizetésképtelen, akkor fizetni köteles a kezes. Fizetni akkor is, ha nincs szabad tőkéje. Akkor is, ha saját maga, esetleg egész családja fedél nélkül marad. Ilyenkor válik kérdésessé mindaz, amit Sirák fia a következő sorokban felsorol.„A jó ember kezeskedik az embertársáért s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben. Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted. A gonosz képes tönkretenni a kezesét, és cserbenhagyni azt, aki megmentette. Sok jómódú embert tönkretett más a kezesség, s mint tenger hulláma táncoltatta őket. Gazdag férfiak váltak miatta hontalanná, s idegen népek közt hányódtak-vetődtek. Bűnös, aki haszonért vállal kezességet, ezzel a saját vesztébe rohan. Erőidhez mérten karold fel társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess.” (Sir 29,14-20)