Évközi 20. hét Szombat

Évközi 20. hét Szombat

                                              Rút 2,1-3.8-11 4,13-17                                              

Mt 23,1-12

Rút Betlehemben

Júdeában a kopár hegyek között sokszor fordul elő országos szárazság. Manapság éjjel-nappal, télen-nyáron megy a könnyeztető öntözés. Van látszatja: terem a föld!

Amikor Dávid király dédapja élt, eső híján terméketlen maradt a föld. Elimelek családjával (2 fiúval) Moáb földjére menekült az éhhalál elől. Fiai moábita lányokat vettek feleségül. Elimelek is, fiai is meghaltak, Noémi, az idős özvegy pedig hazaindult. A határon visszaindította menyeit. A fiatalabb, Rút, nem hagyta el anyósát.

Aratás ideje volt, Rút kiment elhagyott kalászokat gyűjtögetni. Isten törvényében írva volt, hogy az a szegényeknek jusson! Rút ismeretlen volt, de befogadta őt a föld gazdája, mert igen jó híreket hallott róla: nem hagyta magára öreg anyósát, neki is gyűjtögette a kalászokat, dolgozik érte is. Közben kiderült, hogy Boóz, a föld gazdája, nem más, mint férje rokona.

Boóz őszintén segíteni akar. Ad a föld terméséből bőven a szegény asszonyoknak. Segíteni kell, ha van miből. Neki pedig bőven termett.

De a mózesi törvény szerint másként is kell segítenie. A gyermektelen özvegyet feleségül kell vennie a legközelebbi rokonnak, és utódot támasztani az elhunytnak, hogy ki ne haljon a család. Boóz törvénytisztelő férfi volt, ezért feleségül veszi Rútot. Tőle származik Obed, Dávid király nagyapja.

Betlehem, a „kenyérháza”, nem tudott kenyeret adni. Emigráns fiai idegenbe nősültek, majd ott gyermektelenül haltak meg. Az egyik ifjú özvegy szeretettel kitart idős anyósa mellett, nem lesz lusta, sem léha pénzleső, a szegények kalászait gyűjtögeti, majd feleség lesz és édesanya, Dávid király dédmamája. Isten megáldja, nevét és áldott anyaságát beépíti a megtestesülés csodás rendjébe.

Neki óriási kegyelem, nekünk biztatás: a munka, a szeretetszolgálat, az alázat és a hűség a kicsi dolgokban, a legnagyobb méltóságra is alapot nyújtanak.