Erdő Péter bíboros New York-i és washingtoni lelkipásztori látogatásáról

New Yorkban és Washingtonban folytat lelkipásztori látogatást augusztus 24. és 30. között Erdő Péter bíboros. Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője ebből az alkalomból készített interjút a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével.

– Mindenekelőtt arról az elismerésről szeretném kérdezni, melyet a Lelkiismeret Hívószava Alapítvány adott önnek New Yorkban augusztus 26-án, szerdán. Mire utal ez a kitüntetés?

– Az alapítvány másoknak is adott hasonló elismeréseket. Magyarország különböző társadalmi és lelki problémáiban számos állásfoglalás, számos katolikus ajánlat, lépés, megszólalás született, úgy gondolom, ebben a konkrét esetben ezeknek az elismerése volt ez a mostani kitüntetés. A találkozó alkalmat adott arra, hogy beszéljünk például arról a korábbi közös fellépésünkről is, amelyet az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (Erdő Péter bíboros a testület vezetője – a szerk.) ezzel az alapítvánnyal együtt tett. Tavaly közösen fordultunk az ENSZ-hez, hogy lépjenek fel hatékonyan a közel-keleti keresztények üldözése ellen. Ez a közös akció, azt hiszem, mindannyiunkban olyan emléket hagyott, hogy tudunk egy hangon szólni és egy cél érdekében lépéseket tenni. Az okok nem szűntek meg sajnos, ma is újra kell és lehet szólni ezek ellen a szörnyű jelenségek ellen.

– Ugyancsak szerdán New Yorkban találkozott bíboros úr a New York-i Szent István-templom bezárása kapcsán az érintett helyi magyar közösségek képviselőivel.

– Úgy mondanám, nemcsak a bezárás kapcsán, hanem inkább azért, hogy kölcsönösen előrenézzünk, és keressük a további munkának az útjait. Amikor a Lelkiismeret Hívószava Alapítvány ülésén találkoztam és beszéltem Dolan bíboros úrral, ez is szóba került közöttünk. Arról volt szó, hogy a templomot, ami nem egy önálló épület, hanem egy másik épület része, meg akarják szüntetni, és a plébániát, amely csak valóságosan volt magyar, de nem jogilag, így területi plébánia volt, hozzácsatolták egy másik plébániához. Ez a másik plébánia, a Szent József-plébánia természetesen lelkipásztori feladatként vállalja, hogy a magyar miséknek, magyar rendezvényeknek is helyet ad. Egy magyar atya, aki a New York-i egyházmegye papja, felvidéki magyar egyébként, szívesen vállalta az ezzel járó munkát, de hosszú távon, azt hiszem, több erőt kell csoportosítanunk ide, már csak azért is, mert a feladat lényege nem pusztán az, hogy az ott lévő régi emigránsokat a szokásos klubélet és társasági élet keretében összehozzuk. Ez is nagyon fontos, de az is igen lényeges, hogy a külföldre érkező diákokat és dolgozókat, akik New Yorkban tartózkodnak, de szándékukban áll visszaköltözni Magyarországra, magyar katolikus közösségi háttérrel erősítsük meg. Ugyanis keresik, szívesen részt vesznek ebben, ha megtalálják. Ezt az új típusú funkciót kell erősíteni, ebben a magyar ház és a magyar közösség többi része is készséges és segítő partner, azonban nekünk, magunknak kell megfelelő munkatársakat találnunk, és olyan feladatleírást adni nekik az egyházmegye részéről, amelyben ezek a teendők is nevesítve vannak. Ezt próbáljuk meg elérni.

– Szombaton ünnepi szentmisére kerül sor a washingtoni Szeplőtelen Fogantatásról nevezett nemzeti kegyhely bazilikájában, majd bíboros úr magyar kápolnát avat itt. A New York-i templombezárás gondja után ez egy örömteli esemény.

– Különösen örömteli az, hogy hármas összefogásban jöhetett létre ez a kis kápolna a hatalmas nemzeti szentélyen belül. Mégpedig az amerikai magyarság, a magyar püspöki kar és a magyar állam együttesen állta a költségeket. Üdvös és szép munkát végeztek a művészek, Magyarországról származó, süttői vörös márványból készült az oltár, és Szent István-ereklyét is kapott a kápolna. Azt hiszem, hogy vonatkozási pont és jelképes találkozási hely lesz, egyrészt találkozás az Amerikában élő magyarok között, másrészt találkozás az amerikai katolicizmus lelkisége és az ott vagy Magyarországon élő magyar katolikusok hite és lelkisége között. Ezek a nemzeti kápolnák az amerikai nemzeti szentélyben pontosan erre hivatottak.

– Várható lelkészi szolgálat létesítése Washingtonban?

– Állandó magyar lelkészi szolgálat létesítése sok mindent kíván. Először is egy olyan közösséget, amely minden héten igényelné a magyar nyelvű szentmisét. Kívánja továbbá, hogy az egyházmegye erre a feladatra státuszt biztosítson. Végül kíván egy papot, aki vállalkozik erre a feladatra. Látom a magyar lelkészi szolgálat lehetőségét, de pap kerestetik. Az biztos, hogy a kápolna funkciója több mint helyszínbiztosítás időnkénti magyar nyelvű szentmisék számára. Erre maga az épület kicsi. A templom főhajója lenne megfelelő tér, ahol sok százan elférnek, így népes közönség előtt lehet végezni a szentmisét, ahogyan azt vasárnap tenni fogjuk. A kápolna kisugárzása túlmutat ezen a gyakorlati feladaton. Léte tudatosítja, hogy a magyarság is hozzájárult az amerikai katolicizmus megszületéséhez és kialakulásához. Ez a tény maga is hordoz egy olyan üzenetet, amiért érdemes fáradozni. Ha a közösségépítő, közösségszervező munkatárs teljesítene itt szolgálatot, akkor felmerül a kérdés, hol az hely, ahol összejöhet a közösség, és mi az a tartalom, melyre összehívjuk őket. A magyar nyelvű hitoktatás például lehet egy ilyen tartalom. Gyerekek és fiatalok számára a Hittansuli.hu honlapon a tizenkét osztály minden hittankönyve megtalálható, így a világon mindenütt elérhető. Felnőttek számára ott van a Youcat (a katolikus egyház ifjúsági katekizmusa – a szerk.) magyar kiadása, és sok más nagyszerű könyv meg tudnák támogatni egy ilyen munka megkezdését.

– Washingtonhoz hasonlóan Rómában a Szent Péter-bazilika altemplomában is van magyar kápolna. Hordoz-e közös vonást, küldetést a két kápolna?

– A két kápolna annak kifejeződése, hogy a magyarság lelke és hite megjelenik a világ nagy központjaiban. Róma is a világ egy meghatározó központja éppen a katolikus hit miatt. Washington más szempontból, de szintén központ. A kápolna által képviselt jelenlét azt mutatja, hogy mi is idetartozunk, mi is részt veszünk abban, ami értékes, ami a lelkeket mozgatja, s nem elszigetelten sodródunk a történelemben, hanem részesei vagyunk annak. Adja Isten, hogy ez a kereszténység szellemében történhessen.

– Ferenc pápa egy hónap múlva ellátogat Amerikába. Érezhető a készülődés láza?

– New Yorkban a Szent Patrik-székesegyházban nagy felújítás folyik, gyönyörű lesz, mire a pápa megérkezik. Washingtonban is közbeszéd tárgya a látogatás, és nem pusztán a gyakorló hívők körében. Az emberek várják ezt az alkalmat. A családtalálkozó, ami a pápai utazás tulajdonképpeni célja, egyúttal lehetőséget ad az amerikai katolikus közösséggel való találkozásra, de ha tetszik, akár az amerikai néppel is. Fontos, hogy éppen ebből az alkalomból találkozik az amerikai néppel a Szentatya.

– Az amerikai magyar közösségek tagjaival való találkozásai során mennyire látta őket élő hitűnek, egymást segítőnek, a magyar nyelvet, kultúrát őrző közösségeknek?

– Azok, akik a régi emigráció valamelyik generációjából származnak, és még mindig tartják a kapcsolatot a magyar közösséggel, tiszteletre méltó emberek. Kitartásuk, szeretetük mutatja ragaszkodásukat. Ugyanakkor azt gondolom, ezeknek a közösségeknek meg kell nyílniuk, főleg a nagyvárosokban, ahova tanulni és dolgozni érkeznek magyar emberek. Nyitni kell a most érkezők felé, meg kell találni velük a kapcsolatot, és számukra is a találkozás, a lelki megerősítés helyévé kell válniuk.