Rimini Meeting – elfogadni a különbözőség arcát és hangját
A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak, egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet – fogalmazták meg a Rimini Meeting ötödik napján. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósít.
Az
idei Rimini Meeting egy kicsit firenzei is, hiszen a firenzei dómtérről szóló
kiállítás a találkozó egyik meghatározó eleme. A találkozó mottóját adó vers
szerzője, Mario Luzi is firenzei – mondta Andrea Simoncini, a firenzei
egyetem jogászprofesszora a firenzei dómról szóló előadás előtt. Az előadásban
megfogalmazódott: A szépség az igazság tükröződése. Igazság nélkül nincs
művészet és ezt firenzeiek tudták… Székesegyházuk a nép akaratából jött létre.
Mariella Carlotti, a kiállítás készítője elmondta: a templom, a keresztelőkápolna, a harangtorony és a még korábban – 1244-ben – létrejött, önkéntesekkel működő kórház, a Misericordia di Firenze a hit és szeretet egységét fejezik ki.
Mariella Carlotti, a kiállítás készítője elmondta: a templom, a keresztelőkápolna, a harangtorony és a még korábban – 1244-ben – létrejött, önkéntesekkel működő kórház, a Misericordia di Firenze a hit és szeretet egységét fejezik ki.
Giuseppe
Betori bíboros, Firenze érseke a hit és a művészet viszonyáról beszélt. „Nem az
én székesegyházam – mondta –, az Isten népéé, olyan, mint a világ, én is
vendégnek érzem magam abban, amit nem »birtokolok«.”
A
bíboros hivatkozott VI. Pál pápára, aki szerint „a művész hangot ad a megváltás
általános várakozásának. A művészet természete, hogy megszólítsa az emberi szív
mély vágyát, ami a természetfelettire irányul.” „A művészet elemi módja, hogy
a hitnek formát adjunk, kifejezésre juttassuk. Nem mondhatunk le a hit
ábrázolásáról, mert az azt jelentené, hogy lemondunk a megtestesülés
dimenziójáról” – fejezte be szavait a bíboros. Simoncini hozzátette: „Az egész
firenzei csoda oka: Jézus Krisztus. Annak, hogy megértsük, ugyanaz az alapja,
mint annak, hogy létrejött. A szépség jelenvalóvá teszi azt, aki hiányunkat
betölti: Jézus Krisztust.”
Újrakezdeni
a mediterráneumból – távlat a nemzetközi politika számára – ezzel a címmel folytatott párbeszédet Paolo
Gentiloni olasz és Taieb Baccouche tunéziai külügyminiszter.
Megfogalmazták:
szükség van a Földközi-tenger két partján élők szolidáris együttműködésére.
Ebben főszereplő lehet a két évezredes hagyományokkal rendelkező Tunézia és
Itália. Az átmenet az önkényuralmi rendszerekből a szabadság és a demokrácia
felé még most is lehetséges, sőt szükséges – mondta a tunéziai politikus.
A
terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak egy
másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás
tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet. A mediterráneum az a hely lehetne,
ahol mindenki elfogadja a különbözőség arcát és hangját – mondták ki a
felek.
„Olaszország
a komplex geopolitikai helyzetben közvetítő szeretne lenni, a párbeszéd
országa, amely segít kereteket adni a sokoldalú kapcsolatok új rendszerének,
garantálja a dialógust és a békét” – mondta Paolo Gentiloni.
Érdekes
párbeszéd zajlott a nagyelőadóban Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet
elnöke és Julián Carrón, a Comunione e Liberazione Fraternitásának elnöke
között; a moderátor Monika Maggioni, a RAI elnöke volt. A Rimini Meeting e
központi eseményének témája: Ábrahám, az emberiség öntudatra ébredése, az
én kialakulása.
A
szervezők fontosnak tartották, hogy az én redukálásának korában egészen
Ábrahámig nyúljanak vissza. S ezt egy olyan emberrel teszik, aki az Ószövetség
hitét vallja és éli, ugyanakkor szívesen folytat párbeszédet a keresztényekkel,
sőt baráti szálak fűzik a Meeting népéhez.
Carrón
atya elmondta: „Ami Ábrahámmal történt, egy esemény: Isten belépése a történelembe.
Ábrahám személye az ember drámájának kezdete. Mert Ábrahám előtt hiányzott az,
hogy a misztériumot, azt, aki válaszol a hiányunkra, meg lehessen szólítani. A
Te nélkül az én nem én. Nem vagyok, ha Te nem vagy. Ez nem csak lelki
dolog azoknak, akik jók akarnak lenni. Ez szükséges ahhoz, hogy emberek
legyünk. Ábrahám egy jelenlétre talált rá, ami felkeltette a benne lévő
képességeket, kiteljesítette énjét.”
Weiler
utalt Isten szövetségi szeretetére, amely felelősséget ad az embernek, akit
szabadnak teremtett, tehát nemet is mondhat Istennek. „Isten nem parancsol,
hanem javaslatot tesz Ábrahámnak, aki nem egyszerűen engedelmes, hanem szabadon
válaszol. Ez forradalmian új. Nem is az volt a nagy dolog, hogy Isten
meghívta, megszólította, hanem az, hogy beszéltek egymással. A főszereplő nem
Ábrahám, hanem Isten, aki felkínálja a kapcsolat lehetőségét.”
Manapság,
ahogy a jogok kapnak egyre nagyobb hangsúlyt, a felelősség a háttérbe szorul.
Ez az én redukálása. Az én, az éntudat gyengül, s vele a vágy, hogy főszereplők
lehessünk.
„Mi a
válasz erre a jelenségre? A megoldás csak a tanúságtétel lehet. Kell egy erős
és hiteles javaslat a mai embernek” – mondta Weiler professzor.
„Nincs
más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság által – folytatta Carrón atya. – Az
ember az önmagáról szóló igazságot a szépség által ismeri meg, a jó íz, a
vonzás, a vonzerő által, ami egy teljes megegyezés. Az én a megtestesült
szépséggel egy tanú által találkozik. A tanúságtétel az egyetlen módja, hogy
szolgáljuk az igazságot. Ez minden másnál a másik szabadsága iránti
tiszteletből fakad, ez nem egy lecke, nem egy tanítás, hanem egy javaslat.
Ma nem
az üzenet megismétlése hiányzik, hanem a személyes találkozás annak hiteles
formájával, amely által megváltozik az élet. Mindenki ezt a provokációt
várja, hogy eljuthasson énjének teljességére. A kérdés: lehet-e ezt látni
az arc örömében? Mert az öröm a feltétele egy új emberség létrejöttének.
Ferenc pápa tanúságtételre hív minket, aláhúzva, hogy csak így tudjuk javasolni a maga erejében, szépségében egyszerűségében, Isten szabadító szeretetét. A kérdés, komolyan vesszük-e a hit erejét, azt hogy ennek vonzereje van arra, akivel találkozunk? – tette fel végül a kérdést.
A találkozó ötödik napja további témái voltak: Technológia: áldás vagy bálványimádás? Nagyvárosok, környezet és mobilitás, Kultúra, emberi tőke, egyetem: a gazdaság motorjai, Hogyan készül egy napilap? Százéves utazás – a nagy háborútól a világkiállításig.
Este színházi előadás keretében Paul Claudel művét, Az angyali üdvözletet
mutatták be.Ferenc pápa tanúságtételre hív minket, aláhúzva, hogy csak így tudjuk javasolni a maga erejében, szépségében egyszerűségében, Isten szabadító szeretetét. A kérdés, komolyan vesszük-e a hit erejét, azt hogy ennek vonzereje van arra, akivel találkozunk? – tette fel végül a kérdést.
A találkozó ötödik napja további témái voltak: Technológia: áldás vagy bálványimádás? Nagyvárosok, környezet és mobilitás, Kultúra, emberi tőke, egyetem: a gazdaság motorjai, Hogyan készül egy napilap? Százéves utazás – a nagy háborútól a világkiállításig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése