Évközi 21. hét csütörtök

Évközi 21. hét csütörtök 

1Tessz 3,7-13; Mt 24,42-51
„Ezért vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek”

Pál apostolnak és kísérőinek Tesszalonikében nem volt sok idejük a keresztény hitet töviről-hegyire elmagyarázni. Ezért jeles pedagógusként azzal kezdték a hittérítést, amivel az Úr az emberteremtést: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Azt magyarázták el hallgatóiknak, hogy az ős kinyilatkoztatásból a pogányok számára megmaradt ennek a szentírási versnek a második fele: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön”. A bálványozó embereknek nem tulajdonolták az Ószövetségi Szentírást, nem olvashatták, hogy az Isten egyedül örökkévaló, végtelen szellem, aki háromságos közösségében él végtelen szeretetben. Erre a szeretetre hasonló lényt a teremtés utolsó fázisában teremt. Olyan lényt, aki nem csak annyit tud az őt környező világból, hogy szemével megbámulhatja a nap ragyogó fényét, de élvezheti a fény segítségével a fű, a fa, a virág csodálatos színpompáját, az állatok, az emberek alakjának bámulatos arányait. Azt is tudja, örökölte őseitől, hogy ezeket a tengeri és szárazföldi lényeket teremtő Isten az ember és az állatok táplálékának szánta. Az ördög, az Isten és az ember esküdt ellensége a hatalmába került ember előtt azt elhazudta, hogy az embernek nemcsak teste van, mint az állatoknak, hanem lelke is, benne értelem és akarat, és így Istenhez hasonlít. Nem szabad letagadni az emberek előtt, hogy a róla szóló teremtési vers első felét is szabad és kell is ismerni. Az állatnak hasa van, lelke nincs. Isten ezért küldi a keresztény apostolokat, hogy figyelmeztessék az embereket: „Ezért vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek, hogy minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is, mivel mi akkor éledünk fel, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban.„A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk, Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok! Titeket pedig gyarapítson, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket, s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk Jézus eljön minden szentjével. Ámen.” (11-13)