Rimini Meeting: relativizmus, migráció, szolidaritás

Pénteken, a Rimini Meeting második napjának délelőttjén Nunzio Galantino püspök, az olasz püspöki konferencia (CEI) főtitkára tartott előadást, majd többek között Rula Ghani, Afganisztán „first lady”-je beszélt – tájékoztatott Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora.

Az ember útját a hiány mélyen megjelöli – mondta Nunzio Galantino. – A korlátok tapasztalata kiüresít, vagy növekedést is jelenthet? Milyen módon vezethet a korlátok komolyan vétele a megújuláshoz?

A radikális antropológiai változások miatt a személyes szabadság került a középpontba, mint önmagában való érték. De az ember nem abszolút módon szabad – folytatta gondolatmenetét a püspöki konferencia főtitkára –, szabadságát testi valója korlátozza. A relativizmus, amely átjárja a mai közgondolkodást, nem fogadja el a strukturális korlátokat, ami az emberre jellemző. Az ember lényegi sajátsága a nagy dolgok elképzelése, de ha nem veszi figyelembe a korlátokat, irreális elvárásokba eshet. Nem a korlátok dicséretéről van szó, hanem az emberről, az emberségről. A fejlődés és a tökéletesség nem szinonimák – mondta Galantino püspök. A nehézséget nem kiiktatni kell, hanem integrálni. Ha a fejlődés határán vagyunk, az is hozhat gyümölcsöt. Az Egyház, ha a korlátok forrássá válnak, egyre inkább missziós lesz, meghajlik az utolsók előtt.

Rula Ghanit, Afganisztán „first lady”-jét nagy érdeklődés fogadta. Keresztény családban született Jordániában, 1975-ben kötött házasságot Ashraf Ghanival, akit 2014-ben az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnökévé választottak. A programon részt vett Agnese Renzi, az olasz miniszterelnök felesége is.

Bibi Gul, ahogy hazájában becézik, saját tapasztalatáról beszélt elsősorban, amelyet társadalmi és szociális munkája során szerzett. Feladata – fogalmazott a first lady – az ország újjáépítése, a demokrácia támogatása. Elsősorban a kitelepítettekért, a betegekért és a nők jogaiért fáradozik. Alkalmazott módszere a meghallgatás. Többek között elmondta: az ország le van rombolva, de az emberek, a nép lelke nincs. A reményt csak újra kell éleszteni.

Egy, az európai migráció gondjaival kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: itt túl merevek a rendszerek, és könnyen feledésbe megy, hogy emberekről van szó, akiknek lelkük van, reményeik vannak.

A következő kérdés kapcsán hangsúlyozta: a vallásszabadság az iszlám alapvető tulajdonsága, amit az ő személyes példája is megmutat, mint keresztényt férje muszlim családjában és új hazájában is tárt karokkal fogadták.

A vallásos terrorizmusról kifejtette: beszéljünk egyszerűen terrorizmusról, mert az erőszak alkalmazása csak egy fanatikus kisebbség részéről való eltorzítása a vallásos ideáloknak. Elmondta: az ISIS Afganisztánban nem tudott megerősödni, heves ellenállásba ütközött, mert az afgán nép erősen kötődik hazájához, hagyományaihoz.

A „mi a rossz?” kérdésre így válaszolt: „minden emberben ott van a jó, és én azt keresem”.

A gazdasági fejlődés, a vallásos fundamentalizmus legyőzésének tényezője című kerekasztal-beszélgetésen Antonio Tajani, az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Többek között elhangzott: a gazdasági fejlődés és a vallásszabadság témája ritkán szerepel együtt, pedig szoros kapcsolat van közöttük.

Tanúságot tett Carlos Olivero, becenevén Charly, 39 éves plébános Buenos Aires külvárosában, a legszegényebbek között; a drogfüggő fiatalokkal foglalkozó „Jézus háza” vezetője, amely 2008-ban kezdte meg működését Bergoglio érsek áldásával. Elmondta: az erőszak, a kábítószerek, a prostitúció, az anyagi javak utáni vágy hamis válaszokat ad az emberi szív hiányára, és nagyon sokakat kriminalizál. Mindennek oka leginkább a pénz uralmában keresendő – hangsúlyozta.

Carlos atya tanúságtétele alapján jobban érthetővé vált, mit jelent, amire a Szentatya hív bennünket, hogy menjünk az emberi létezés perifériái felé. Ott mutatja meg magát Isten. Az argentin plébános megvallotta: „Együtt élve a nyomornegyedek lakóival, felfedeztem a saját szegénységemet. És mostanra nem tudok kevesebbet tenni értük, szükségem van rájuk, nem akarok kívül élni ennek a szeretetnek az ölelésén.”

Nagy érdeklődést váltott ki a Meeting mottóját kifejtő előadás, amelyet Mauro-Giuseppe Lepori, a Ciszterci Rend generális apátja tartott. „Kinek a hiánya, ó, szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” Mauro atya elmondta, a Mario Luzi-vers, amelyből a mottó származik, nem hagyta nyugodni. A költő mint egy próféta provokál, s ezt teszi a Meeting is: arra indít, hogy tegyük fel a kérdést magunknak és magunkra, a szívünkre vonatkozóan. Mert a szívünk tele van hiánnyal, és közben a teljességre vágyik. A gazdag ifjú nem ismerte el, hogy „valami hiányzik még belőle” – s bár „Jézus ránézett és megkedvelte”, mégis szomorúan távozott.
A legnagyobb hiány a magány. Jézus azt mondja: Kövess engem! – ez azt jelenti, hogy ami neked hiányzik, én vagyok. Péter ellenben, bár megtagadja Jézust, de nem fog sohasem eltávolodni vallomásától, a teljesség utáni vágyakozástól: „Uram, hová mennénk?” Ha Te hiányzol, nincs részünk az életben.

A legszenzációsabb felfedezés, hogy Jézus kinyilvánította és kinyilvánítja az emberiségnek, hogy az ember végtelenül jobban hiányzik az Atyának, mint ahogy az Atya hiányozhat az embernek. Ez a kérdés teljes megfordítása: Az, Aki nekünk hiányzik, Valaki, akinek mi hiányzunk. Mint a tékozló fiúról szóló példabeszédben. Mennyire új kultúra, milyen új világ, a tragikus problémák mennyire más megoldása származhatna abból, ha megértenénk, hogy minden ember hiányzik az Atyának, aki mint Szeretet és Irgalom nyilatkoztatta ki magát, és akkor válunk igazán önmagunkká, ha engedjük, hogy megtaláljon az, Akinek hiányzunk. Ez az életre kelés, atyai ölelés pedig ünnep, amiről tanúságot kell tegyünk, amit meg kell osztani másokkal és ez maga a misszió – fogalmazott Lepori atya.

De mindez nem aktivizmus, nem egy tartós feladat, hanem a Krisztussal való élet; egyszerűen közösségben lenni vele. Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: „Kövess engem!” – nem arra hívta, hogy változtasd meg az életed. Hanem arra, hogy vele éljen – ami valóban megváltoztatja az életet.

Ezért a keresztény élet mindig misszió, mert ami üdvözít, az a Krisztussal való élet, a vele való közösség. A mi emberi életünk, a szegényes hétköznapok válnak a dráma helyszínévé, a misztérium megnyilatkozási helyévé, a Vele való közösség valóságává mindenben, mindenkivel, mindörökre.

A vészhelyzet a világban: a nemzetközi szervezetek feladata téma kapcsán Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó szentszéki megfigyelője elmondta: „A nemzetközi erőknek több felelősséget kellene adni, hogy minden békés eszközzel meg lehessen védeni a kiszolgáltatott emberek jogait. A menekültek száma soha nem volt ilyen magas a második világháború óta, ezért nagyon reálisnak kell lenni. Európa nem tudja befogadni azt a sok millió embert, aki ide akar jönni. A megoldás útja a lehetséges legátfogóbb befogadás mellett a megelőzés, azaz segíteni a fejlődést a saját országukban. Még fontosabb politikai megoldást találni az erőszak megfékezésére, amely a migráció elsődleges oka. Mindennek megtételéhez irgalomra van szükség.”