„Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is,
mint a többi”
Amikor a jeles bölcstől ezt a rövid véleményt olvassuk, akkor értjük meg ezt a kettős véleménytételt a mindenkit elfogadó asszony és a jobb besorolást elnyerő lányok között, csak akkor érthetjük meg igazán ezt az állásfoglalást, ha visszalapozunk az ószövetségi Bibliába. „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette az egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette: Az ember így szólt: Ez már most csont a csontomból és hús a húsomból Asszony (ÍSA) a neve, mivel a férfiből (ÍS) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (házaspár) lesz (15.18.20-24) Az első házaspár tehát így adott volt Isten világos rendelkezés e szerint. Ezután már a férfinak és nőnek magának kellett a párját megtalálnia. Elsősorban imában kérni az Úr útmutatását: az egyre szaporodó emberiségből kit rendeltél nekem örökre páromnak? Figyelnie kell a másik nemet: milyen házastársnak mutatkozik ez vagy az? A szeretetemmel tudom-e egy életen át boldogítani? Ő is akar-e csak engem ilyen hitvesi odaadással szeretni? Kívánom-e, hogy közösen adjunk életet új és újabb utódoknak, akikben mindketten a magunk életének folytatását láthatjuk majd? Így tehát felelősen mindenki maga választja ki a párját. Erőltetni, rábeszélni semmilyen módon nem szabad. Ha valami nem tetszik a jövendőbeli természetében, meg lehet mondani. Apró gyerekként figyeltem a lakodalmas nótákat. Az egyik így hangzott: „Asszony, asszony, az akarok lenni, s nékem abból nem parancsol senki! Sem apám, sem anyám: ahhoz megyek, kit szeretek igazán” Hittudományi képzésen az egyházjogban is ugyanezt tanultam: még pszichés ráhatás is tilos; egészen pontosan: ha ilyen hatást gyakorolnak akármelyik, főleg pedig menyasszony-jegyesre, érvénytelenítheti a házasságot. Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete. Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember. Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelő segítséget támaszt. Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol. Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet? Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenőt, ahol eléri az este” (Sir 36,22-27)„Minden barát azt mondja: Jó vagyok hozzád. De egyik-másiknak csak a neve barát. Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jó barát ellenséggé válik? Ó gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek? A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenségé válik. A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik. Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla” (Sir 37,1-6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése