Évközi 25. hét kedd
Dávidnak csak akkor jutott eszébe, hogy az Úr számára
templomot építsen, amikor ő maga már cédruspalotában lakott; most, a száműzetés
hetven éve után azonban Izrael fiai előbb gondolnak az Úr hajlékára, mint saját
lakásukra. Íme, ez az igazi újjászületés! Nem a templom nagysága, pompája a
fontos, hanem az a buzgalom, mely Istent és az ő imádását teszi az első helyre.
Az ilyen újrakezdésnek van jövője. S valóban, ebben a templomban jelenik majd
meg Krisztus, a világ Üdvözítője.
A nagy katasztrófák nagy tisztulást is hoznak azok
életében, akik Istenben bíznak. Amikor lelki értelemben mi is átéljük a keserű
rabságból való szabadulást, első dolgunk a szentély újjáépítése legyen, a régi
helyén, saját szívünkben. Nem szabad hátranézni, hogy mi mindent veszítettünk
el – Isten úgyis tudja ezt, s attól, amire örök üdvösségünkhöz továbbra is
szükségünk van, nem hagyja, hogy megfosztassunk –; hanem előre kell tekinteni,
s jól felhasználni az időt és a lehetőséget, amely adatott nekünk. Az az öröm,
melyet most megtapasztal a választott nép, életet, lendületet, reménységet adó
örvendezés. Hetven év után végre a maga teljességében meg tudják ünnepelni a
Húsvétot! Még romokban hever az ország, de már hallatszik az istendicséret éneke.
Olyan lehet ez, mint amikor a háborúban rommá lőtt falu újjáépített templomának
tabernákulumába újra behelyezik a legszentebb Szentséget, mint amikor egy
évtizedeken át a bűn rabságában sínylődő lélek egy igazi szentgyónás után végre
megáldozik…
Urunk Jézus, ne engedd, életünk más körül forogjon,
mint a Tiéd, ne engedd, hogy fontosabb dolgunk is legyen, mint az Atya imádása
s az ő szent akaratának teljesítése! S ha mégis mást helyeznénk életünk
középpontjába, és elvesztenénk az élő, mindennapi kapcsolatot Veled, hát hadd
omoljon össze az a hazugságra épült, nem valódi élet, hogy a helyén új, talán
kevésbé tetszetős, de Neked tetsző, igaz és az egy szükségesre irányuló élet
születhessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése