Dávid szeretett volna templomot építeni a Magasságbeli Istennek.
Amikor saját palotáját felépítette Jeruzsálemben, és már benne is lakott, megdöbbent: az egykori szegény birkapásztorból úgy lett király, hogy Isten idősebb testvérei mellőzésével őt jelölte a választott nép második királyává, most pedig fényűző palotát épített magának és népes családjának a kiszemelt új fővárosban, Jeruzsálemben, illatos libanoni cédrustörzsekből. Elszégyellve magát, barátjának, Nátán prófétának számolt be templomépítő tervéről: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van. Nátán így felelt Dávidnak: Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam, miért nem építettek nekem cédrusházat. Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mellől, hogy népem fejedelme légy. Az Úr házat épít neked (uralkodói házat) Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját”(1Krón 17,1b-12) Dávidnak Betsabétól született második fia, Salamon lett ez az utód.„Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett. Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ő ezért házat épített nevének. és örökre szentélyt emeltetett. Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett. Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy választottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot, s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott” (Sir 47,12-22) „Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: a nép balgaságát, a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte“-(23) „és Jerobeámot, Nebatnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett az sorsuk távol országuktól. Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés”(24-25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése