Szent Gellért

Szent Gellért 

püspök, vértanú   
Bölcs 3,1-9; Mt 10,28-33

Szent Gellért Velencében született 980 körül. Szent István királyunk kortársa volt. Szülei már gyerekkorában a velencei Szent György bencés apátság szerzeteseire bízták. Mivel rendkívüli tehetség mutatkozott benne tanulmányai során, a híres Bologna-i egyetemre küldték elöljárói tanulmányai befejezésére. Visszatérte után Velencébe fiatalon a híres kolostor apátjává választották. Később a Szentföldre készült. Gyerekkoromban még úgy tanultam róla, hogy hajóját egy vihar az Adria partjaira vetette. Ma már úgy tanítják, hogy Razina apát hívta meg Magyarországra. Lényegtelennek tűnik a közvetlen ok, mert nyilvánvalóan nekünk, magyaroknak szánta őt tanítónknak és példaképünknek az isteni Gondviselés. A pécsváradi bencés apát hívta meg kolostorába. Vendéglátója 1015. augusztus 15-re magával vitte Székesfehérvárra a nagy magyar, országos Nagyboldogasszony búcsúra abba a gyönyörű Mária-templomba, amelyet az ifjú István király építtetett. Egy Nyugat-Európából hozzánk látogatott zarándok hazatérve így jegyezte fel élményét: A magyarok királya lélegzetelállítóan gyönyörű templomot építetett a Menybevitt Szűzanyának. Gellért szívesen zarándokolt Mór apáttal a nagy magyar búcsúba. Ájtatosan imádkozott, de közben figyelt is, és a következő kérdéseket tette fel később vendéglátójának: Úgy tudom, hogy most tanítják a magyarokat a keresztény hitre. Honnan van ez az óriási búcsús tömeg? Mór apát így válaszolt: A mi népünk sosem volt bálványimádó. Őseink mindig az egy igaz Istent imádták, az egész világ teremtőjét. A misszionáriusoknak csak ki kellett egészíteniük a magyarok istenfogalmát a Szentháromság hitével, és meg kellett tanulniuk, hogy ősi hitünk egyik nagyon fontos nemzeti vonása téves. Az ősi hit ugyanis azt tartotta, hogy a mennyei Istennek van egy lánya, aki a világot kormányzó Isten mellett anyai szeretettel gondoskodik a magyarok mindennapos szükségleteiről. Úgy, mint a törzsfőnök vezeti a harcosokat, tárgyal a nagy ügyekről idegen diplomatákkal, dönt vadászatokról, a továbbvándorlásról. A felesége viszont a családok jólétéről gondoskodik. Most megmagyarázták nekünk a keresztény papok, hogy Istennek nem lehet ember-lánya, de az isteni módon született Fiának a megtestesüléskor édesanyától kellett születnie. Ez Édesanya jött el István király édesapjához, Géza fejedelemhez. Ő nyugtatta meg a fejedelmet, hogy születik örököse, aki Jézusnak a kedvéért igen sok jót cselekszik majd, és ezért a sok jóért Ő, Mária, mindig nagy patrónánk lesz. Így a magyar nép könnyebben magáénak fogadta el a, kereszténységet. Figyelem az imádkozókat, és egyszer sem hallottam Mária nevét. Mór mosolyogva avatta be titkunkba: Mi a pogány nagyasszonytól örökölt nevén Nagyasszonyunknak, vagyis Nagy Királynőnknek nevezzük Jézus Édesanyját. Gellértet bemutatta István királynak, aki a tudós idegen papot meghívta búcsús-szónoknak. A „Napba öltözött Asszony” bibliai képből merítve ihletett olyan beszédet mondott, aminek következtében István teljesen bizalmába fogadta, és rábízta egyetlen élve maradt fiának, Imre hercegnek nevelését. Később pedig csanádi püspöknek nevezte ki. Gellért megszervezte az új püspökséget. Megszerette a Magyarok Nagyasszonyát és népét. Szent István halála után keményen dolgozott Magyarországért. A megvadult tömeg a pogánylázadásban a Kelen hegyről lelökte (cellám ablakától egy-két száz méterre). Legyen pártfogónk a legújabb megújulás idején.