Évközi 25 hét Szerda

Évközi 25 hét Szerda 

Ezd 9,5-9; Lk 9,1-6
„Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát"

Jézus nyilvános működése kezdetén ezzel kezdte igehirdetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az isten országa". (Mk 1,15) Kinyilvánítva ezzel, hogy a teremtéskor Isten a maga akaratára alapozta az emberek erkölcsi életét. Meg kellett volna érteni, hogy Isten országa az a szellemiség, amely elfogadja Isten akaratát és készséges lélekkel teljesíti. Az ősbűn viszont ellentétesen hangolta át Éva és Ádám lelkét: A sátán ajánlatát fogadjuk el, eszünk a tiltott fa gyümölcséből, hogy így isten nélkül élhessünk, és a magunk értelmével, akaratával döntsük el, mi legyen a jó és mi a rossz. Elszakadtak Istentől, önmagukat Istentől végtelenül távolra taszították. Hosszú időn át éltek Isten országától: az igazság és szeretet szellemiségétől távol. Jézus ezért kezdi küldetését az örömhír hangoztatásával: Betelt az idő, és elérkezett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban"Amikor már egy ideje tanította apostolait, elérkezettnek látta az időt, hogy kettesével elküldje őket ezt az örömhírt hirdetni. Ő járja a maga útját, amit az Atya öröktől rendelt számára, a tizenkettő pedig hat párban újabb hat helyen hirdetheti: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa" Milyen csodálatos szeretet élt akkor is Jézusban! Minél gyorsabban röppenjen szét az örömhír mindenütt! Az utazásra készülő ember tervet készít és csomagol. Ruhát, élelmiszert és főként pénzt gyűjt, mert útközben sok mindenre szükség lehet. Jézus mindezt nem kifelejti, hanem kimondottan kihagyja a csomagolásból: „Azt mondta nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen!" (3) Aki napjainkban útra kél, elcsodálkozik ezeken: bot helyett ma revolvert, biztonsági őrt vagy éppen géppuskát szerez be. A fogadásokon, szerepléseken változatos és drága öltönyök kellenek. Táska és pénz nélkül nagyon szegénynek érzi magát az ember itthon is, hát még idegenben. Az utazási irodák számos kirándulást szerveznek, pénzzel mindenről gondoskodni lehet. Különösképpen a szállás jelent nagy gondot: lesz-e hely és milyen áron? Jézus erről így gondoskodott: „Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!" (4) A megfelelő elhelyezkedést Isten biztosítja: a szállásadó szívét előkészíti és a vándornak a szívében is megjelenik a jelzés: Ide kopogtass be, itt befogadnak! Ha pedig valami elromlik az előkészített szívekben, visszavonja jóakaratát a kijelölt család, vagy az apostol értette rosszul a jelzést, akkor sincs baj: Isten készít másutt megfelelő helyet, ti pedig rázzátok le még az udvar porát is! Ha most, a mi körülményeink között kellene így indulnia a papságnak, lenne biztonságunk, élvezhetnénk mi is az apostoloknak adott kiváltságokat? Assisi Szent Ferenc megpróbálta, és csodák csodája: a XIII. században is tökéletesen érvényben volt az evangélium. Mi nem csak utazni szeretnénk, hanem kimászni a romlás gödréből: Térjünk vissza Isten országába.