Évközi 25.hét vasárnap

Évközi 25.hét vasárnap
Bölcs 2,17-20; Mk 9,30-37
„A gonoszok így beszélnek az igaz emberről”

Isten mára szóló üzenetéből idézek, az Ószövetségi Szentírásból veszem az igét, 2200 éves szöveget szeretnék veletek átgondolni. Az akkori gonoszok beszélgetnek egymással: Nézzétek, ez az igaz ember a létével bosszant minket. Úgy tűnik, hogy ő becsületes, és ezt nem is tagadhatjuk magunk között. De ezt – sajnos -, mások is tudják, vagy legalábbis sejtik, és összehasonlítanak minket velük. Bosszantó, hogy mi magunk is tudjuk főbűneinket, mulasztásainkat, és ők is tudják ezt mirólunk. Ráadásul ők nemcsak becsületükre lehetnek büszkék, hanem arra is, hogy Isten kedves gyermekei, és nyugodtak, mert bíznak Isten védelmében. Mi nem törődünk ugyan sem Istennel, sem emberekkel, de tennünk kell valamit. Menjünk, lendüljünk támadásba: „gúnyoljuk és bántalmazzuk az igaz embert”,hogy valóban szelíd és türelmes-e, hisz-e abban igazán, hogy nem neki kell durvasággal visszavágnia, hanem Isten megvédi őt? A gúny a mindent szétmaró méreg. A gonoszok kedvelt fegyvere.„Ítéljük gyalázatos halálra!”(20) lássuk, megmenti-e Isten. Ha igen, akkor nagy a baj, elérkezett a vesztünk. Az Evangélium Jézusra alkalmazza e szöveget. A zsidók írta szentírási rész azonban végig a történelemben ugyanígy érvényesnek mutatkozik. Isten elítéli a gonoszokat, de ők nem ezt olvassák ki belőle, hanem a gonosz módszert kitanulják, és használják kíméletlenül. Nekünk is okulásul szolgál ez a tény. Egyetlen menedék Isten, és a beléje vetett hit, és a bölcs magatartás.