SZENT CEOLFRITH
bencés apát
*Northumbria, 642 körül. +Langres, 716. szeptember 25.
Biscop Szent Benedeknek (lásd: 40. o.), Észak-Anglia
két híres kolostora (Wearmouth és Jarrow) alapítójának unokafivére volt.
Valószínűleg 642 körül született Northumbriában. Már fiatal éveiben a
szerzetesi élet szokatlanul gazdag tapasztalataival rendelkezett: Gillingben,
Tunberht nevű rokonának kolostorában, Riponban Yorki Szent Wilfrid
(634--709/10) alatt, később pedig Canterburyben és Icanohban, Szent Botulf
kolostorában élt. Szent Béda Venerabilis (lásd: A szentek élete, 212. o.), aki
később összeállította életrajzát, azt mondja róla: Ceolfrith olyan alapos
képzést kapott, hogy korában senki mást nem lehetett találni, aki az egyházi és
szerzetesi életformákról és szokásokról jobban értesült lett volna, mint ő.
Amikor 674-ben Biscop Benedek Northumbriában
megalapította Wearmouth kolostorát, Ceolfrithet nevezte ki az új alapítás
priorjává, majd amikor Benedek ismét Rómába indult, őt hagyta egyedüli
helyetteséül. Ez a kísérlet azonban sikertelenséggel járt. Ceolfrith
szigorúsága úgy látszik, veszélyes feszültséget idézett elő a szerzetesek
között, s egy időre el is hagyta Wearmouthot, és visszatért Riponba. Benedek
hazatértekor megtörtént a kibékülés, majd amikor 678-ban megint Rómába utazott,
Ceolfrith elkísérte.
685-ben Benedek újabb kolostort alapított Jarrowban.
Halála (689/90) előtt Benedek a testvérek egyetértésével Ceolfrithet jelölte ki
mindkét kolostor apátjává, és különösen a lelkére kötötte, hogy az utazásai
során összegyűjtött nagy könyvtárat őrizze meg és gyarapítsa. Ceolfrith
hűségesen ragaszkodott elhunyt apátja parancsához: ő maga is tudós volt és a
tanulmányok barátja. Apátsága ideje alatt a két kolostor könyvtárában levő
könyvek száma több mint kétszeresére nőtt, s az ő ösztönzésére kezdte el Béda
Venerabilis, aki időközben a kolostor iskolájának vezetője lett, ama művek
megalkotását, melyek kivívták kortársai csodálatát. Ceolfrith szokatlanul
tehetségesnek mutatkozott az irányításban. Megsokszorozta a kolostorok javait,
számos kápolnát épített, a templomok oltárait új felszereléssel látta el, és
Szent Sergius pápa kormányzása idejében (687--701) szerzeteseket küldött
Rómába, hogy elnyerje tőle a pápai oltalom kiváltságát, hasonlóan ahhoz,
amelyet előzően Szent Agaton pápa (678--681) adományozott Biscop Benedeknek.
Még arról is gondoskodott, hogy az új kiváltságot a király és a püspökök is
ismerjék el egy zsinaton.
716-ban elhatározta, hogy leteszi apáti méltóságát és
hátralévő napjait Rómában, az apostolok sírjai mellett tölti majd el. Június 4-
én, miután előzőleg intelemmel látta el szerzeteseit, hogy méltóbb utódot
válasszanak majd, mint ő volt, és miután mindenkitől egyenként is bocsánatot
kért mindenért, amivel szigorúságában feltehetően megbántotta és megsértette
őket, elhagyta a két kolostort, amelyeket több mint huszonhét éven át vezetett.
Szent II. Gergely pápának (715-- 731) ajándékul magával vitt egy pompás
bibliakéziratot, amelyet az egyik kolostor scriptoriumában készítettek. Ez a
híres Codex Amiatinus, a latin Vulgata legkorábbi teljes másolati példánya,
amely a birtokunkban van, s amely most Firenzében, a Bibliotheca Laurentianában
található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése