Ferenc pápa beszéde az Egyesült Államok püspökeihez

Ferenc pápa amerikai egyesült államokbeli látogatása második napján, szeptember 23-án, szerdán a washingtoni Szent Máté apostol székesegyházban a déli imaóra keretében találkozott az Egyesült Államok püspökeivel.

A 316 milliós Amerikai Egyesült Államok lakosságának 23 százaléka katolikus, számuk 71 millió 800 ezer, élükön 457 püspökkel, akik 196 egyházmegyét kormányoznak. A székesegyházban mintegy 400 püspök volt jelen, az idős, beteg főpásztorok imájukkal követik Róma püspökének a látogatását.

Ferenc pápa hosszú, személyes és testvéri hangú beszéddel fordult püspök testvéreihez.

A pápa kitárja a szívét, hogy befogadjon mindenkit, kitárja szívét, hogy tanúsítsa Isten nagy szeretetét, ami Péter utódja küldetésének lényege. Bárhol és bárki ajkán is felhangzik a név, Jézus, a pápa szava visszhangozza: „Ő az Üdvözítő!” – hangsúlyozta a Szentatya. – Amikor egy kéz jótettre mozdul, amikor könnyet töröl és társként oldja a magányt, amikor utat mutat az eltévedtnek és fölemeli a megtört szívűeket, amikor lehajol az elesetthez, amikor tanítja az igazságra szomjazót, amikor megbocsátást kínál neki és Istenhez vezeti egy új kezdésre…, akkor tudjátok meg, hogy a pápa elkísér benneteket, támaszt nyújt és erőt ad.

Első szavam a hálaadás az evangélium erejéért, Krisztus egyháza növekedéséért és mindazért, amivel nagylelkűen hozzájárultatok az Egyesült Államok társadalmához a világ érdekében. Köszönet az élet és a családok szolgálatában végzett óriási erőfeszítéseitekért. Figyelemmel követem az emigránsok befogadásáért és integrációjáért tett hatalmas erőfeszítéseket és továbbra is a zarándokok tekintetével nézek Amerikára, akik a szabadság és a felvirágzás ígéretes forrásainak keresésével értek itt partot – fogalmazott a pápa.

A Szentatya elmondta, osztozik az amerikai püspökök nehéz gondjaiban is, amikor a sötét pillanatokban, bátran, önkritikusan, megalázkodva és áldozatokkal néznek szembe a problémákkal.

Tudom, mennyire erősen rátok nehezedett az utóbbi éveknek a sebe – utalt a pápa a pedofíliabotrányokra – és elkísértelek benneteket abban a nagylelkű elkötelezettségetekben, amikor az áldozatokat gyógyítottátok, jól tudván azt, hogy miközben gyógyítunk, mi magunk is gyógyulunk. Folytassátok tovább mindezt, hogy ilyen bűntettek soha ne ismétlődhessenek meg.

Róma püspökeként szólok hozzátok, akit öregségében hívott meg az Úr, egy szintén amerikai földről az egyetemes egyház egységének az őrzésére, hogy bátorítsalak benneteket a szeretetben a részegyházak életútján – folytatta beszédét Ferenc pápa. – Péter utódaként nem érzem magam idegennek köztetek, hiszen én is egy olyan széles és végtelen földről jövök, mint a tiétek, ahol a misszionáriusok úticsomagjából kaptam a hitet. Nem idegen tőlem annak a fáradságnak a története, mely egyházat alapít a hegyek és völgyek közt, városokban és a peremkerületekben, ahol a határok nagyon átmenetiek és a válaszok sokáig nem érvényesek és ahol a felderítő előőrsök hősies küzdelme a józan bölcsességgel kell, hogy társuljon.

A pápa tisztelettel szólt elődeiről, akik az amerikai nemzet hajnalától – kezdve az első, a baltimori egyházmegye felállításával – mindig közel álltak az amerikai néphez és soha meg nem szűnt a támogatásuk és bátorításuk.

Az előző évtizedekben három elődöm is meglátogatott benneteket és átadták nektek az egyházi tanítás jelentős örökségét – emlékeztetett Ferenc pápa. –Én sem azért jöttem, hogy programot adjak nektek és felvázoljak egy stratégiát, pláne nem kioktatni jöttem benneteket. Engedjétek meg, hogy a szeretet szabadságával úgy beszéljek, mint testvér a testvérei között. Megosztok veletek néhány szempontot, melyek az előttünk álló utat érintik.

Püspökök vagyunk, Istentől megbízott pásztorok, akiknek öröme, hogy legeltetik a rájuk bízott nyájat. Őrizzétek ezt az örömet, nehogy elragadják tőletek – buzdított a Szentatya. – Önazonosságotokat az imádságban és a prédikálásban nyerjétek el. Imádságotok legyen a Krisztussal fennálló családias egység. Tanításotok pedig legyen Krisztus örömteli meghirdetése. Isten szava és a szentségek ébresszék fel a hívekben a vágyódást az Atya ölelése iránt. Virrasszatok a nyájatokért, az örökkévalóságot találják meg a szívetekben, amit a világ dolgai nem tudnak megadni. Ne lefelé tekintve keressétek magatok, önmagatokra hivatkozva, hanem Isten távlataiba tekintve. Kétségtelenül hasznos a vezető előrelátása és a sáfár furfangja, de Isten látszólagos tehetetlenségének erejét, amivel megváltott bennünket, ne cseréljük el a hatalom erejére. Jaj nekünk, ha a keresztből evilági harcok zászlaját készítjük, elfelejtve, hogy a megmaradó győzelem az átdöfésből és az önkiüresítésből ered.

Ferenc pápa az amerikai püspökök lelkére kötötte, hogy bátran ápolják a találkozás kultúráját: Folytassatok párbeszédet először egymás között, majd a papjaitokkal, a világi hívekkel, a családokkal és az egész társadalommal. Ehhez ne féljetek kivonulni otthonaitokból. Küldetéseteket úgy viseljétek mint Krisztus igáját, mely a szeretet járma és szava szerint az ígért felüdülés kezessége. Tanuljatok Jézustól, még jobban mondva, tanuljátok Jézust! Ápoljátok az egységet, kollegiális közösségben, Róma püspökének segítségével, aki köztetek a szeretetben elnököl. Töltsétek be a kovász alázatos és hatalmas szerepét az egész amerikai társadalomban. Legyetek világítótorony testvéreitek számára, bátran szembesüljetek korunk kihívásaival.

Legyetek atyai módon püspökök, akik közel vannak a nyájhoz, és szolgáljátok azt – kérte beszéde végén a pápa.

Majd az amerikai püspökök figyelmébe ajánlotta a bevándorlókat: Itt magamról is beszélek. Semmiféle más amerikai intézmény nem tudja betölteni azt a szolgálatot, amit a keresztény közösségek meg tudnak tenni az Egyesült Államokban. Ezt nemcsak úgy kérem tőletek mint Róma püspöke, hanem mint egy ember, aki délről jött. Tudjátok megosztani az erőforrásaitokat, tehát fogadjátok be őket félelem nélkül. Krisztus melegét adjátok nekik. Biztos vagyok benne, hogy ez a nép gazdagítani fog benneteket.