Évközi 25 hét péntek

Évközi 25 hét péntek
Agg 1, 15b-2, 9 Lk 9, 18-22
„Nagyobb lesz ennek a háznak dicsősége az elsőnél"

Ezer évvel Krisztus születése előtt Dávid király szerette volna a zsidók templomát felépíteni, de Isten nem fogadta el tőle az imádság és kegyelemosztás házát, mert rengeteg harcot kellett vívnia fiatalabb életében. Az Úr azt megengedte, hogy az építéshez szükséges anyagokat és pénzt előkészítse. Ebből a mérhetetlen kincsből fia, Salamon építette fel gyönyörű lakhelyét Istennek, ahol az imádkozok felkereshették és ahol végre az áldozatok bemutatására biztos oltár állt rendelkezésre. Ezt a templomot is lerombolták a babiloni ostromlók hat évszázaddal a Megváltó születése előtt. Amikor lejárt a száműzetés hetven keserves esztendeje, és a perzsa királyok megengedték, hogy a foglyok közül azok, akik akartak őseik földjére visszaköltözni, hazamehettek. Sokan visszatértek, és azonnal nekikezdtek az újjáépítésnek. A szomszédos népek azonban meg-megtámadták az építőket, nehezen ment a munka. Istennek nem esett jól, hogy az Ő házát nem akarták újjáépíteni, ezért többször is figyelmeztette népét a fontossági sorrendre: mindig Isten kell, hogy első legyen. Elkészült az új istenháza. Az úr látta a csalódottságot a nép és vezetői szívén, sőt az arcukon is, ezért parancsolta Aggeus prófétának, hogy a két vezetőt, Zerubbábelt, a helytartót és Jézust, a főpapot, hogy ne szomorítsa el őket ennek az új templomnak a szerény állaga. Nem Dávid király rengeteg aranya, ezüstje, reze és vasa állt most a fogság után az építők rendelkezésére. Ezt az újat „olyannak látjátok, mintha nem is volna. Nos, bátorság, Zerubbábel, - mondja az Úr, - bátorság Jézus főpap, Joszedek fia! Bátorság a föld egész népe, - mondja a Seregek Ura. Ne féljetek! Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. És megrendítem az összes nemzetet, és ideáramlik minden népnek a kincse. És dicsőséggel töltöm be ezt a házat, - mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, - mondja a Seregek Ura. Nagyobb lesz ez új háznak a dicsősége az elsőnél, - mondja a Seregek Ura, ezen a helyen adok én békességet, - mondja a Seregek Ura". (Agg 2, 3-9) Isten vigasztalása valóra vált, mert abban az új templomban megjelent a világ Világossága, Jézus Krisztus. Ott mutatták be az Úrnak negyven napos korában. Ott köszöntötte Őt Simeon próféta és Anna prófétaasszony. Ebbe a templomba ment el szüleivel tizenkét éves korában Jézus, bemutatkozni a zsidó gyerekek templomi iskolájában három napon át Atyja akarata szerint, majd ment vissza Názáretbe. Itt mondott el sok híres beszédet nyilvános működése idején. Ünnepélyesen ide vonult be, mint Messiás virágvasárnap, és itt siratta meg templomát, népét és a pusztulásra ítélt várost. Feltámadása után azonban többet nem ment a zsidók templomába, hiszen megvonták polgárjogát. Az oltár már semmit sem jelentett,mert a kereszten a Messiás feláldozta magát minden emberért.