Az északi Zsidó ország neve Izrael lett. Az Úrtól kinevezett király,
Jerobeám, azzal hálálta meg Istennek a jóságát, hogy az új királyság számára
azonnal két templomot építtetett.
Ezeket egy-egy aranyborjú-szoborral szerelte fel, és kiadta a parancsot: az alattvalóinak ezekbe a templomokba kell járniuk az előírt ünnepeken imádkozni. Papságot nevezett ki, és ugyanilyen jogon ál-próféták is lettek. Úgy vélte, hogy ezzel leszoktatja az alattvalóit a szent város, Jeruzsálem látogatásáról, a rokonság ápolásáról, és elfelejteti Izrael Istenét. Mindezt azzal ajánlotta, hogy ezek a te isteneid, Izrael, ez a két borjú, ezek hoztak ki téged Egyiptomból, a szolgaság házából. Csöppet sem zavarta sem őt, sem alattvalóit, hogy ezeket az állatszobrokat azokban a napokban csinálták mesteremberek, az Egyiptomból való menekülés pedig több, mint háromszáz évvel korábban történt. Mivel a durva Isten sértés egyre merészebb lett, Acháb király (874-853) felesége, Izebel otthoni bálványát vitte a nép elé és imádtatta. Isten Illés prófétával három és féléves teljes szárazságot hirdettetett. Illés nagy csodajelet kapott a nép láttával a Kármel-hegyen: Isten a felhőtlen égből villámcsapással tüzet küldött Illés áldozatára, és a nép megrendülten ismételgette ennek láttán: „az Úr az Isten”, (1Kir 18,39) A nép és királya azonban továbbra sem tért meg, Isten ezért a szomszédos nagyhatalmakkal 722-ben elpusztíttatta Izrael államot.( 2Kir 17, )„Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bűneivel, amíg el nem űzték őket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén. Csak kevés maradt meg a népből és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bűnt szaporította”(Sir 48,15-16)„Hiszkija a várost (Jeruzsálemet) bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyűjtőket épített. Az ő napjaiban vonult fel Szancherib, és elküldte Rabsakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gőgös hatalmában. Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony. Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklő karjukat. S a Szent sietve meghallgatta őket az égből, és megmentette őket Izajás keze által. Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta őket”. (17-21)„Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki. Az ő napjaiban fordult vissza a Nap, és ő nyújtotta meg a király életét. Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat. Megmutatta örök időkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük előtt” (22-25) „Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke vagy mint a nótaszó borozgatás közben. Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak” (Sir 49,1-3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése