Évközi 29. hét kedd

Évközi 29. hét kedd

„Ti is bene épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben”

Mind a galatákhoz, mind az efezusiakhoz úgy jutott el az evangélium jó híre, hogy nem ismerték az ószövetségi kinyilatkoztatást. Egyik nép gyermekei sem tudták, hogy az ősszülők bűne miatt az egy igaz Istentől távol, tőle elszakadt állapotban éltek. A galatákat Pál apostol vezette Istenhez, a szent keresztségben megajándékozta őket a megigazulás kegyelmével. Az efezusiakat mások tanították a hit igazságaira, de ugyanúgy megkapták az istengyermekség kegyelmét ők is a keresztségben, mint a galaták. A galatákat megzavarták a később közéjük érkezett zsidók, akik azt bizonygatták nekik, hogy nem érvényes a keresztségük, mert előbb el kellett volna fogadni a tórát, az ószövetségi törvényt, ezzel be kellett volna kapcsolódniuk az ószövetségi szent népbe az ábrahámi szövetségi jel, a körülmetélkedés által, csak úgy lehetnének Isten megigazult gyermekei. Pál apostol kénytelen volt kemény hangon kioktatni őket arról, hogy ezt az előjogukat a zsidók eljátszották, amikor megtagadták Jézust, ezt a kellemetlenséget az efezusiakhoz írt levélben meg akarta előzni. „Akkoriban írja, Krisztus nélkül éltetek, idegenek voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nélkül éltetek ezen a világon. Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által” (12-13) Végül is nem vagytok hátrányban:„Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta a saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek, mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához” (14-18) Ha netán Efezusban is megjelennének Jézus ellenségei, és el akarnák hitetni veletek, hogy ti lemaradtatok mögöttük, ne hallgassatok rájuk.„Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben”(19-22)