Szentév 14.

IV.Béla nem volt harcos király állítják a történészek, de azzal, hogy megkezdte az ország anyagi helyzetét rendbe tenni, megmutatta, hogy a tekintélyét meg akarja alapozni, hogy tudatosan a Magyarok Nagyasszonya szolgálatába állt, mint államalapító nagy királyunk, Szent István a történelem előtt fényesen igazolta. Ögödej kún nagykán egyik kánja, Batu, szívesen állt a kunok világbirodalmának megteremtésének szolgálatába. Levelet írt IV.Béla magyar királynak: Szedd össze a hadseregedet, csatlakozz az én hadseregemhez, és ketten legyőzzük Európa országait. Mi leszünk a két kontinens nagyhatalma. Béla, magyar király azt válaszolta: „Nem tehetem, mert Jézus Krisztus uralkodik Európán. Édesanyja, Szűz Mária mondta két és fél évszázada Géza fejedelemnek egy éjszakai látomásban, hogy születendő fia nagyon sok szolgálatot tesz az Ő Fiának, és ezért Mária vállalja, hogy a Mennyek Királynéjaként a magyarok Nagyasszonya lesz. Mint elődeim, én is védője vagyok a keresztény Európának, minden keleti támadással szemben” Batu kán sértett büszkeségében kiadta a parancsot seregének, Magyarországot le kell rombolni, elsősorban az ellentmondó királyt kell elpusztítani. A király mellé csak immel-ámmal gyülekeztek a honvédelemre kötelezett nemesek. A szerencsétlen szekérvár ötlete önmagukat zárta máglyatűzbe, a királyt csak nagy üggyel-bajjal tudták kiszabadítani a lángtengerből. Az osztrák herceg tőrbe csalta, rabbá tette. Amikor a három nyugati megyét zálogba vehette, a királyt szabadon engedte, aki szülőfalumba, Segesdre sietett az ősi vár közelébe, a királynéi palotába rejtett családjáért, és vágtattak tovább segítséget remélve a tengerpartra. Trau városa fogadta be őket és az üldöző tatároknak sem voltak hajlandók kiadni.„V.18: Zágrábból IX. Gergelytől, II. Frigyes német-római császártól, IX.Lajos francia királytól és V. Konrád német királytól kért segítséget, eredménytelenül. 1942.I.19:a Szentszéktől keresztes hadjárat elrendelését kérte a tatárok dunai átkelésének megakadályozására. II.2: a magyar főpapság kérte ugyanezt, sikertelenül”(Magyar Katolikus Lexikon,706.old.)Nem tudom, I. Ferenc pápa tudott-e az általános szívtelenségről,vagy máshonnan értesült Európa irgalmatlanságáról, de tény: az irgalmasság csak szentévvel kapható. Ezek után kapcsoljuk össze röviden Szent Margitunk sorsát a fentebb megemlegetett tényekkel. Tizenöt éves koromig éltem Segesden, ahol Margit négy évig élt, mielőtt a domonkos rendi apácák közé bevonult. Már pap voltam, amikor fölfigyeltem az évszázadokig Boldog Margitként ismert Szentre. Családja minden tagja, őt kivéve a ferences rend (III rend) tagja. Ő miért nem? Születésekor még nem volt jóváhagyva Szent Klára II. Rendi Regulája, klarissza kolostor Magyarországon akkor még nem volt. Szülei, látva, hogy emberi segítséget sehonnan nem kapnak, ami tudná és akarná Magyarországot a teljes pusztulástól megmenteni, felajánlották a születés közelében lévő újszülöttet, akár fiú, akár kislány lesz. Tizenöt éves koromig senki nem szól erről a kislányról, akit áldozatul ajánlanak Istennek. Aki csecsemőként a királynéi város lakója lesz, a félelmetes tatárok azonnali kiűzője. Aki csodálatos módon megérti, hogy ő az egyedüli segítség. Pacelli bíboros, aki nemcsak ünnepelni jött Magyarországra, hanem értékeket keresni, akit pápává választottak, hatalmát arra használja föl, hogy a hétszáz éves adósságot 1943-ban, saját hatalmával lezárta. Ferences novicius voltam. A mesterem nem pótolta kilenc éves mulasztását, hogy nem mondta el, mekkora kincset dugdostak hét év századiga hívek elől. Köszönet mostani plébánosunknak, hogy ezt most pótolja.