Interjú Veres Andrással a szinódus második munkahetét követően

Ferenc pápa október 4-én a Szent Péter-bazilikában szentmisével nyitotta meg a XIV. rendes püspöki szinódust. A főpásztorok október 25-éig tartó gyűléséről a második hét tükrében kérdeztük Veres András püspököt, az MKPK elnökét, a szinódus résztvevőjét Rómában.

A 14. rendes püspöki szinódus témája: „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban”. A szinódus munkája a munkaokmány, az Instrumentum laboris három nagy tartalmi egysége szerint – a családdal kapcsolatos kihívások meghallgatása, a családi hivatás meghatározása és a család mai küldetése – három hétre tagozódik.

A szinódus főrelátora Erdő Péter bíboros. Magyarországot Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke képviseli. A keleti katolikus egyházak képviseletében Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita is részt vesz a szinóduson.

– Milyen hangulatban zajlott a családszinódus második hete?

– Az első héten egy kicsit idegenként néztünk egymásra, a kis nyelvi csoportokban sem igazán ismertük egymást. Most, két hét után, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy megismertük egymást, ráérzünk, hogy ki-ki egy szöveg kapcsán hogyan fog reflektálni vagy milyen gondolatokat szeretne viszontlátni a szövegben. Mind az általános ülések, mind a kiscsoportos beszélgetések hangulata nagyon testvéries, semmiképpen sem hasonlítható a sajtóban felvázolt összecsapásokhoz.

– Mik voltak a fő feladatai ennek a munkahétnek?

– A család fogalmának meghatározása volt a munkahét fő témája. Bár különböző kulturális környezetből érkeztünk, a Biblia tanítása szerint mindannyiunkban azonos módon fogalmazódik meg a család fogalmának meghatározása. Különbségek csupán a hangsúlyok eltolódásában figyelhetők meg, egy-egy kultúra változatosságának megfelelően.

Az európai kultúrkörben a személyt helyezzük a középpontba, míg más kultúrkörökben a közösség hangsúlya jelenik meg erőteljesebben. Ez a két szempont azonban nem áll egymással ellentmondásban, nem zárja ki egyik a másikat. Ha a közösségben mindenkinek van személyi méltósága és öntudata, akkor alakulhat ki hiteles és jól működő közösség, a család közössége.

– Milyen módon határozták meg a házasság intézményét?

– A család és a házasság meghatározásához Jézus szavaihoz és a kinyilatkoztatás tanításához tértünk vissza. Jézus számtalan alkalommal foglalkozik a házassághoz és a család intézményéhez kapcsolódó emberi problémákkal, ezért bőséggel találhatunk szentírási alapokat a témához. Továbbra is azt hangsúlyoztuk, hogy a házasság a kinyilatkoztatás szerint egy férfi és egy nő szeretetszövetsége.

– Házasságuk mindennapi megélésében is Jézus szavai segíthetik a házastársakat?

– A Szentírás házasságra vonatkozó tanításának gazdagságából eredően a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni majd arra, hogy a Biblia a családokban mindennapi olvasmány legyen. Fontos, hogy a Szentírás legyen hétköznapi örömeik forrása, és hogy nehézségeik megoldásához a kinyilatkoztatásban keressék a választ.

– Hogyan fogalmazódott meg a család hivatása a szinóduson?

– Minden keresztény családnak prófétai kötelessége, hogy jelek és példák legyenek más családok számára. Főleg azon párok számára, akik együtt élnek, de még nem határozták el magukat a szentségi házasságra, a keresztény családok pozitív példák lehetnek. Az egész egyháznak mint közösségnek is fontos feladata és missziója, a papoknak és a családoknak egyaránt, csak más módon. Olyan házastársi közösségeket kell létrehozni, melyek a későbbiekben követendő példákká válnak, és evangelizálhatják a környezetükben élő családokat, párokat.

– Milyen szempontok merültek fel az élet továbbadásával kapcsolatban a Humanae vitae kezdetű enciklika nyomán?

– A házaspároknak joguk és kötelességük a tudatos családtervezés. Ezt helyes lelkiismeretük szerint kell megtenniük, de ezt a lelkiismeretet folyamatosan nevelni, fejleszteni kell, és össze kell vetni az egyház tanításával. A helyes lelkiismeret fejlesztésében a hívő közösség, az egyház közössége is segíthet, de maga a személy felelőssége is, hogy állandóan ellenőrizze saját lelkiismeretének helyességét.

– Milyen szerepe van a szexuális nevelésnek a családban?
 
– Minden szülőnek felelőssége gyermekei szexuális nevelése is. A család az első hely, ahol személyre szabottan beszélhetnek a szülők oly módon a szexualitásról, ami talán hiányzik a mai kultúrában. A mai világban hiányzik a szexualitás szépségének bemutatása, amely az élet továbbadásának felelősségét is magában foglalja. A házastársak állandóan fejlődnek az egymás iránti érzelem megélésében, és ebből a gazdagságból és szépségből adhatnak tovább gyermekeiknek. Az egyház ebből a feladatból részt kíván vállalni, de elsősorban a szülők feladata és felelőssége, hogy az egyháztól kapott tanítást, személyes tapasztalatot és értékrendet továbbadják gyermekeiknek.

– Milyen lehetőségek merültek fel a rendezetlen párkapcsolatokban élők szentségekhez járulásával kapcsolatban?

– Sok szempont fölmerült a házassági elköteleződés nélkül együtt élő párok esetével kapcsolatban. Ők a szexualitást nem krisztusi, keresztény értelemben élik meg, és ezért a szentségekhez, különösen az Eucharisztiához való járulás nem engedélyezett számukra. Bátorítani kell őket, hogy igyekezzenek az életüket úgy alakítani, hogy a Krisztussal való teljes közösség is megvalósulhasson életükben. Ne feledjük, hogy a kegyelemből való részesedés többféle módon lehetséges. Különösen az imádságban, a karitatív életben és a bűnbánat szentségében is. Mindenkinek személyes útjai vannak Istenhez és a kegyelem forrásaihoz.

– Hogyan gazdagították a szinódusi munkát az auditorok hozzászólásai?

– Mindenféleképpen segítették a közös gondolkodást. Családok, plébánosok, más felekezetek tagjainak tanúságtétele arra figyelmeztetett, hogy vegyük nagyon komolyan a realitásokat. Az emberi élet nagyon sokféle, és minden emberi élet egészen sajátosan egyedi. Mindenkit személy szerint a saját helyzetének megfelelően kell megvizsgálni és ennek megfelelően segíteni a kegyelmi életben.

– Szombaton a szinódus intézménye létrejöttének ötvenedik évfordulójára emlékeztek. Hogyan valósult meg az elmúlt ötven évben a püspökök gyűlésének eredeti célkitűzése?

– Ez alkalomból nem csupán megemlékeztünk arról, hogy VI. Pál pápa ötven évvel ezelőtt hozta létre a szinódus intézményét, hanem az évforduló alkalmat adott arra is, hogy reflektáljunk arra, hogyan töltötték be a szinódusok vágyott céljukat. Elmélyítettük azt, hogy mit jelent a „sub Petro et cum Petro” elv: azaz a pápával egységben a pápa vezetése alatt működik a szinódus. A cél az, hogy a pápa visszajelzést kaphasson a világ összes püspöke részéről a tanítás megvizsgálásáról, megerősítéséről, fejlesztéséről a hívő nép szolgálatának érdekében. A pápa ilyen módon képet kaphat a világegyház helyzetéről, ami segítségére lehet döntéseiben, a tanítás megfogalmazásában, hogy a hívő nép kegyelmi életét minél jobban segíthesse.