Évközi 29. hét szerda
„Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne
engedelmeskedjetek kívánságainak, de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a
gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok
magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok
Istennek” (Róm 6,12-13)
Félő, hogy első hallásra olyan gondolat vagy érzés ébred bennetek, Testvéreim, hogy a bűn az ember testében lakik, a test a bűn fészke, az üdvösség ellensége, veszedelmes részünk. Tudjuk jól, hogy Pál apostol a római hívekhez írja ezt a levelet. Rómának ebben a korszakában több mint kétezer bálványa van. Maguk a főistenek úgy élnek a köztudatban, hogy az Olimposzon laknak, elzárkózva az emberektől, és nem az a legfőbb törekvésük, hogy a földi halandók ügyeivel foglalkozzanak, hanem élik a maguk világát: esznek-isznak, mulatoznak, sőt dőzsölnek. Időnként megjelennek a földön is, itt is megkeverik az emberek életét. Aztán az emberek abba a tévhitbe esnek, hogy amikor ezeket a kitalált isteneket tisztelik áldozataikkal, akkor hódolatukat hasonló orgiákkal fejezhetik ki irántuk. A legszemléletesebb példa a legközkedveltebb bálványnak, Bacchusnak az ünneplése volt. Szobrát feldíszítették, nagy dicséreteket zengtek nekik, majd a borivás istenéhez méltó módon kezdték mértéktelenül fogyasztani a bort. Ettek-ittak részegségig. Természetesnek vélték, hogy Bacchus ugyanezt csinálja, válogatott háremet tart maga körül, nemcsak engedi, de akarja is, hogy tisztelői a szabad szerelemnek hódoljanak. Az apostol jól tudja, hogy a bűn nem az emberi testből fakadt, hanem az angyalok egy része lázadt fel Isten ellen. Tudták, hogy Isten Fiát megtestesíti majd a történelem folyamán, és Őt az emberi testében is imádni kell, mert az isteni Személye alatt szorosan és elválaszthatatlanul egyesítve lesz mindörökre. Ezt a hódolatot megtagadta az angyalok kilenc karából sok angyal. Bűnük oka a gőg (hűbris): magunknál alacsonyabb rendű lényt nem imádnak. Ez a gőg honnan származik, ezt ma sem tudjuk, de nem az emberi testből, az bizonyos. Maga Szent Pál írja másutt: „Mert nem a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,12) Az viszont tény, hogy a sátán a test-vérből való emberben a gyengébb, könnyebben kikezdhető testi elemet támadja szívesebben és eredményesebben. Ezért kéri az apostol a római híveket, és minket, a modern kor ezer kísértésének kiszolgáltatott katolikusokat is: „Ne adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek” (Róm 6,13) Ez arra utal, hogy a test magában hordja a házasságban kiélvezhető tiszta örömöket, amivel a házastársat is, önmagát is boldogíthatja az ember, új élet forrásává válhat, amint Isten ezt a Szentírás első lapján kodifikáltatta Mózessel. Vissza kell térni újra meg újra a boldogság tiszta forrásaihoz. Tenni a jót mások boldogítására.
Félő, hogy első hallásra olyan gondolat vagy érzés ébred bennetek, Testvéreim, hogy a bűn az ember testében lakik, a test a bűn fészke, az üdvösség ellensége, veszedelmes részünk. Tudjuk jól, hogy Pál apostol a római hívekhez írja ezt a levelet. Rómának ebben a korszakában több mint kétezer bálványa van. Maguk a főistenek úgy élnek a köztudatban, hogy az Olimposzon laknak, elzárkózva az emberektől, és nem az a legfőbb törekvésük, hogy a földi halandók ügyeivel foglalkozzanak, hanem élik a maguk világát: esznek-isznak, mulatoznak, sőt dőzsölnek. Időnként megjelennek a földön is, itt is megkeverik az emberek életét. Aztán az emberek abba a tévhitbe esnek, hogy amikor ezeket a kitalált isteneket tisztelik áldozataikkal, akkor hódolatukat hasonló orgiákkal fejezhetik ki irántuk. A legszemléletesebb példa a legközkedveltebb bálványnak, Bacchusnak az ünneplése volt. Szobrát feldíszítették, nagy dicséreteket zengtek nekik, majd a borivás istenéhez méltó módon kezdték mértéktelenül fogyasztani a bort. Ettek-ittak részegségig. Természetesnek vélték, hogy Bacchus ugyanezt csinálja, válogatott háremet tart maga körül, nemcsak engedi, de akarja is, hogy tisztelői a szabad szerelemnek hódoljanak. Az apostol jól tudja, hogy a bűn nem az emberi testből fakadt, hanem az angyalok egy része lázadt fel Isten ellen. Tudták, hogy Isten Fiát megtestesíti majd a történelem folyamán, és Őt az emberi testében is imádni kell, mert az isteni Személye alatt szorosan és elválaszthatatlanul egyesítve lesz mindörökre. Ezt a hódolatot megtagadta az angyalok kilenc karából sok angyal. Bűnük oka a gőg (hűbris): magunknál alacsonyabb rendű lényt nem imádnak. Ez a gőg honnan származik, ezt ma sem tudjuk, de nem az emberi testből, az bizonyos. Maga Szent Pál írja másutt: „Mert nem a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,12) Az viszont tény, hogy a sátán a test-vérből való emberben a gyengébb, könnyebben kikezdhető testi elemet támadja szívesebben és eredményesebben. Ezért kéri az apostol a római híveket, és minket, a modern kor ezer kísértésének kiszolgáltatott katolikusokat is: „Ne adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek” (Róm 6,13) Ez arra utal, hogy a test magában hordja a házasságban kiélvezhető tiszta örömöket, amivel a házastársat is, önmagát is boldogíthatja az ember, új élet forrásává válhat, amint Isten ezt a Szentírás első lapján kodifikáltatta Mózessel. Vissza kell térni újra meg újra a boldogság tiszta forrásaihoz. Tenni a jót mások boldogítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése