Évközi 33. hét hétfő

Évközi 33. hét hétfő

„Közülük egy gonosz sarj támadt, Antióchosz Epifánész”

A zsidó nép a hetvenéves babiloni fogság utolsó évtizedeit már a médek és perzsák uralma alatt töltötték. A Jeruzsálemet elpusztító babiloni király, Nabukodonozor fia, Baltaszár ugyanis megszentségtelenítette az Isten templomából, Jeruzsálemből elrabolt szent edényeket. Ezeket tisztelettel őrizték az egyik bálványtemplomban. Baltassszár ugyanis nagy lakomát rendezett főembereinek. Amikor már ittas volt, asztalára vitette Isten szent edényeit, amiket áldozatbemutatáskor is csak a zsidó papok érinthettek. Istenbüntetésül elvette királyságát: a médek és perzsák csapatai elfoglalták Babilont, megölték királyát. Ettől kezdve a zsidó foglyok és távoli hazájuk is méd és perzsa uralom alá került. Valamivel több, mint száz évig adófizetőként, de nyugodtan élhették saját nemzeti és vallásos életüket. Krisztus előtt 333-ban (Isszosz) és 331-ben (Arbela) Nagy Sándor király megverte a perzsa és méd hadsereget, és ezzel óriási birodalmukat is görög fennhatóság alá vetette. Ő 323-ban fiatalon meghalt, miután három hadvezére között felosztotta birodalmát. Júdea először az Egyiptomban uralkodó Ptolemajoszok kezébe került, de 198-ban elvették tőlük a Szeleukidák. Ettől kezdve szomorú sors várt a palesztinai zsidókra. Különösen IV.. Antióchosz Epifánész uralma lett veszélyes. Ő elhatározta, hogy a birodalmában élő ősi népek vallását és egész kultúráját megszünteti, egységesen göröggé teszi. Ezért mindenüvé követeket küldött, és meghirdette elgondolását. Parancsba adta, hogy különösen az egyistenhívő zsidók hagyják el hitüket, legyenek bálványimádók. Az ábrahámi szövetségi jelet, a körülmetélést nem volt szabad elvégezni az újszülött fiúkon. Jeruzsálemben pogány testnevelő iskolát, gimnáziumot építettek a gyerekek átnevelésére. Sertéshús evésére késztették a népet. „Elszakadtak a szent szövetségtől, és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek”: (15) „Akkor Antióchosz király egész országa számára elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, és hagyja el minden nép a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot”.(41-43) Ezután a király vérszemet kapott, látva, hogy sokan hajlanak parancsára. Merészen bálványt emeltetett a termékenységet segítő istennő szobrával az igaz Isten templomának oltárán. Ugyanezt tette mindenfelé a zsidók földjén, és tömjénáldozatokat mutattak be a házak kapujában. A legrettenetesebb pedig az volt, hogy „Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték”. (56-57) Sokan viszont ennek ellenére elhatározták, hogy ragaszkodnak Istenhez mindenben, „és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket. Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre”. (63-64)