Isten dicsősége és Szentsége az egyház hitében
A patrisztika nem tárgyalt külön Isten dicsőségéről és szentségéről,hanem fönségét, kiválóságát, jóságát, bűntől való mentességét hangoztatta. A korai középkor óta azonban nem az eredeti, bibliai értelemben írtak Isten szentségéről, hanem csak a szentség morális vonatkozásait tárgyalták: szent, mert akaratával magáévá teszi az abszolút értékeket, szereti önmagát mint abszolút tökéletességet és az erkölcs végső normáját, és gyűlöli a bűnt. Csak az újabb teológia eszmélt rá arra, hogy a Bibliában szó van ugyan Istennek erről az erkölcsi szentségéről is, a szentség eredeti jelentése azonban jóval több ennél. Az Egyház tanítóhivatala mindennapi igehirdetésében és liturgiájában úgy képviselte Isten szentségét és dicsőségét, mint a hitletéteményhez tartozó igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése