A morális szentségen felül ontológiai szentséget is kaphat az ember
Istentől (Róm 8,30)
Ezt másképp úgy mondja a teológia, hogy a megszentelő kegyelem belekapcsol bennünket Isten szentháromsági életébe. a Szentháromságon belül szent jelzővel a Lelket szokta említeni a Biblia; amint a Fiú egy az Atyával a Szentlélekben, úgy lehetünk mi is Krisztusban, az ő Lelke által egyek az Atyával és egymással természetfölötti istenszeretetben és emberszeretetben. Így lesz az ember Isten Lelkének szent temploma (1Kor 3,17; 1Tesz 3,12-13). Az ontológiai szentség azonban kegyelmi ajándék, melyet kérnünk kell. Jézus is ezt kéri számunkra főpapi imájában: Szenteld meg őket az igazságban!'' (Jn 17,17) A Miatyánk első kérésének az eredeti értelme: részesíts minket a te neved szentségében, a te szentségedben! Szent Pál szerint a megigazultaknak ez az állapota már elővételezése az eszkatológiai dicsőségnek (Róm 8,30) Ez egyelőre nem látható külsőleg, rejtett dicsőség (Kol 3,3-4), és csak különféle próbák kiállása és szenvedések türelmes elviselése által válik véglegessé (Róm 8,18; 2Kor 4,17). A világ végén azonban testünk az egész világ megdicsőülésében (Róm 8,20-23) lesz mindenki számára nyilvánvalóvá. A teremtményen szentsége azonban csak analóg értelemben mondható szentségnek. A Teremtő és teremtmény közti űr mindig áthidalhatatlan marad. Hiszen Isten szentsége sajátos létezési formája, transzcendenciájának egyik megnyilatkozása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése