Évközi 33. hét péntek

Évközi 33. hét péntek     
1Makk 4,36-37. 52-59, Lk 19,45-48"
Ugyanabban az időben és azon a napon, amikor a pogányok tisztátalanná tették azt (a szentélyt), újra felszentelték”

A fölséges Istennek szánt épületeket és liturgikus tárgyakat mindig kellő gonddal tervezték meg már Mózes óta. Akkor az Úr maga mondta el és mutatta meg a szent tárgyaknak égi mintapéldányait, aztán előírta, hogy vigyázzon, legjobb művészekkel készíttesse el nemcsak a szent sátort magát, hanem annak teljes berendezését is. Ugyanezzel a gonddal készült Salamon temploma is kb. háromszáz esztendő múlva. Amikor pedig elkészült az összes előírt eszköz, Mózes áldozati vérrel hintette meg őket, azután lehetett használatba venni a szertartásoknál. A papságra kiválasztott férfiakat, Áront és fiait is megtisztították imával, áldozattal, és az Úr által diktált formában megvarrt papi öltözékbe felöltöztetve lettek felszentelve. Ezen kívül minden szent cselekmény előtt ott a szentély előtt kezet és lábat kellett mosniuk, csak úgy mutathatták ezt az az áldozatot. Az Isten szent, egészen más, mint a teremtett dolgok, ezt kellett jelezniük az ő tiszteletére szánt eszközöknek is. Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia a templommal együtt, mert bálványt állítottak benne és rajzoltak bele undokságokat. (Ez 8) Hetven év romos állapot múltán engedte Isten felépíteni a várost és a templomot, amit Isten népéből való hitszegők szennyeztek be. Itt a Makkabeusok korában idegenek kezdeményezték, a görög király parancsolta a szent helyek megszentségtelenítését, Isten azonnal harcra késztette Matatiás papot és fiait. Az ő halála után legidősebb fia lett a főpap, második szülötte, Júdás, akit ereje és bátorsága miatt neveztek el Makkabí-nak (kalapács), ő lett a hon- és hitvédő háborúk vezére. Nekik Isten megadta súlyos küzdelmek után hamarosan a lehetőséget és a biztatást is, hogy a tisztátalanná tett templomot és oltárt szenteljék újra. Ennek a történetét hallottuk ma az olvasmányban. Az Újszövetségben is igyekeztek Istennek méltó templomokat építeni. Jó példával jár elől Nagy Konstantin császár, aki először építtetett gyönyörű templomot Rómában, a kereszténység új központjában. Aztán épültek az új templomok mindenütt, ahol Jézust elfogadták, megkeresztelkedtek, és áldozatát naponta vagy legalább vasárnap bemutatták, egészen pontosan: jelenvalóvá tették Jézus keresztáldozatát. Amikor magyar őseink is elfogadták a kereszténységet, és ősi tiszta egyistenhitük beteljesült a Szentháromság ismeretével, a megtestesülés titkának elfogadásával, akkor azonnal megindult a templomok építése is. Ahol nagyobb volt közösség, ott feltétlenül készült legalább egy templom, kisebb helységekben pedig tízen is szövetkezhettek, és egy központibb helyen építették meg a templomot. Ekkor lettek feleslegesek az addig nyilván jó szándékú fehér ló áldoztok, és szűnt meg a sámánok küldetése is. Ezzel senkit semmilyen sérelem nem ért, mert Isten mondja meg, kit fogad el és szenteltet Krisztus papjává, és Jézus keresztáldozatán kívül nincs és nem is lesz soha többé olyan áldozat, amit Isten elfogad tőlünk.