Elmélkedések 16.

A Szentség jelentése a Bibliában

Isten szentsége a Bibliában elsődlegesen ugyanazt jelenti, mint Isten dicsősége, de más megközelítésben. Isten szentsége arról beszélt a Biblia embereinek, hogy milyen érzést és magatartást vált ki a hívőből az Isten dicsőségével való találkozás. Elsősorban tiszteletre méltóságot, tiszteletet kiváltó fönséget jelez a szent jelző. Ez szoros összefüggésben van olyan hatalom megtapasztalásával, amely egészen más, mint a profán világ, és amely félelmet vált ki az emberből, és olyan boldogságot, amely felülmúl minden evilági örömöt. A Biblia Istene egyrészt fönséges, megközelíthetetlen és térdre kényszerítő hatalom, másrészt sugárzó szeretet, amely örömujjongást vált ki azokból, akik Vele találkoznak. És ez a szentség nem tulajdonsága,hanem alapvető jellemzője, amely minden tulajdonságát átjárja és megszenteli. A szenttel való találkozás megrendültségében a végtelen tökéletesség megsejtése benne foglaltatik, ez saját gyarlóságaink észrevevését, és a nagyobb erkölcsi tökéletesedés vágyát is kiváltja az emberből. A szent fogalma a tökéletességet és a bűntől való mentességet is magában foglalja, és csak az erre törekvőket tűri meg az Isten a maga közelében. Bizonysága ennek a sok erkölcsi és tisztulási előírás az ószövetségben, és a megigazulásnak a szentséggel való szoros kapcsolata az Újszövetségben.