Évközi 33. hét vasárnap

Évközi 33. hét vasárnap

„Olyan idő jön, amilyen a nemzetek létezése óta addig az időig még nem volt”

Három fontos üzenetet küld az Úr az egész világnak két és félezer év távlatából Dániel próféta által. Dániel Babilonba elhurcolt zsidó fiatalember volt. Három társával együtt kiválasztották a babiloni bölcsek, hogy kellő kiképzés után királyi trónállók legyenek. Istenük törvényeit semmilyen módon megsérteni nem akarták. Komolyan vették vallásukat idegen földön is, ezért Isten nagy hírre segítette őket. Ők minősültek a legbölcsebbeknek az egész udvartartásban.Sok titkot megfejtett Nabukodonozor királynak, egyet fiának Baltassarnak. Ez a titok a király felett mondott ítéletet. Még azon az éjjelen lerohanták Babilont a méd és a perzsa seregek, megölték Baltassar királyt, és elfoglalták. Babilont összes hódításával együtt. Ettől kezdve a zsidók is az ő foglyaik lettek. Amikor fogságuk hetven esztendeje letelt, Dávid buzgón imádkozott Istenhez, hogy vigye vissza népét a jeruzsálemi romokhoz, hadd építsék újjá hazájukat. Erről beszélt neki a mennyből leszállt Gábriel főangyal. Majd a pontos kibontakozás ismertetése után röviden a világ végéről is szólt a prófétának, rajta keresztül nekünk. „Olyan idő jön, amilyen a nemzetek létezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe”. Mit jelent ez a prófétai szó? Dániel másik próféciája a zsidók hazatéréséről, a Megváltó megszületéséről, megöletéséről, Jeruzsálem pusztulásáról így végződik a Szent Jeromos kezébe került héber szövegben: „és nem lesz többé az ő népe, amely megtagadja őt”. (Dán 9,26) Most ebben a látomásban vigasztalást kap: a világ végén, amikor még tart az idő, élnek és dönthetnek az emberek saját üdvösségükről, akkor kegyelmet kap minden zsidó, aki addig ugyan nem hitt a Názáreti Jézusban, most ősei nyomába léphet, megkapja ennek a hitnek a kegyelmét, és üdvözül. Ezzel le is zárul az idő Mivel pedig az idő a mozgás mértéke, semmi sem változik többé. A zsidó népből akkor annyian térnek meg, ahányan Isten könyvébe eleve be vannak írva. Szent Pál szerint: „a vakság Izraelnek csak egy részében következik be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, s így majd egész Izrael üdvözül”. (Róm 11,25-26) A világ idejének elmúltával következik be a holtak feltámadása. „Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek az örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak” (Dán 12,2) a „sokan felébrednek” a zsidó nyelv használata szerint érthető csupán: azaz mindenki feltámad, az egész sokaság, akik a földben alusznak. Az üdvösségre és a kárhozatra kerülőkön kívül nincsen más ember, mivel Isten senkit sem semmisít meg. Végül következik számunkra a nagy vigasz: „Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok” (3) Tanultak: azok, akik Isten igazságaiból megtanulták, amit elérhettek. Az igazság tanítói ott végre elnyerik a megbecsülést. Köztük nem lehetnek hazugok, mellébeszélők (ideologia=mellébeszélés) mert az ilyesmi az ördög országának sötétjébe merül.