Árpádházi Szent Erzsébet
Péld 31,10-13. 19-20. 30-31;Lk 6,27-38
„Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket”
Péld 31,10-13. 19-20. 30-31;Lk 6,27-38
„Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket”
Voltak és vannak embercsoportok, amelyek bizonyos célokat tűznek maguk elé, amit egy-két szóban rövid mondatban igyekeznek megfogalmazni, hogy minél többen megjegyezzék és ennek megfelelően tudják hozzá igazítani cselekvéseiket, programjaikat. Isten rengeteg parancsot adott az embereknek, hogy a részletkérdésekben is tájékozottak legyenek, de azért tudni kellett, hogy ezek a parancsolatok nem egyformán fontosak, de van egy igen fontos parancs, amiben az összes többi megtalálható. Az Ószövetségben nehéz volt eligazodni a törvények fontossági sorrendjében,ezért sokat vitáztak erről a legfontosabb parancsról. Egy alkalommal magát Jézust is megkérdezte egy törvénytudó: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben? Ő azt felelte neki: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez:Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.(Mt 22,36-39) Mivel sokan ószövetségi szinten rekedtek a felebaráti szeretet értelmezésével, Jézus az utolsóvacsorán kihirdette az Ő pontosító végzését: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!”(Jn 15,12-13) Erzsébetünket az egész világon ismerik. A szeretete közvetlen a Szűzanya mögé rangsorolja. Miért? A kegyelem a pólyájába rejtette az istenszeretetet. Csöppnyi gyermekként játék közben odaszaladt a templom falához, ahol az Eukarisztiát őrizték, elsuttogta: „Jézusom, nagyon szeretlek” Óvodás korában közölték vele a szülei: Hazánknak jó barátokra van szüksége. Odaadunk Thüringiába az őrgróf fia mellé játszótársnak, majdan pedig feleségnek. Vállalod? Én annyira szeretek veletek lenni, de vállalom, ahogy mondtátok. Új hazájában folytatja a szegények segítését: Wartburg várában, a völgyben Eisenachban. Minden magánvagyonát rájuk költi. Férjét a rangja a szentföldi hadjáratba szólítja, vele megy az itáliai kikötőig, hamarosan özvegy lesz. A császár pályázik kezére: hűséges marad szerelméhez, pedig csak húsz éves. Az eisenachi szegényeknek kórházat alapít, ahol Ő a főápoló. Más városba költözik, újabb kórházat alapít. Végül nem marad mása, mint az ágya és egyetlen ruhája. Az élete nagyon rövid: Huszonnégy évesen elfogy, mint a gyertya. Alakja, szelleme vonz még ebben a borzalmasan önző világban is. „Mert nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Ha csak néhány követője akadna szerte a világon, akár milliárdos, akár magát mások érdekében elpazarló férfi vagy nő, nemcsak Jézus lenne boldogabb, de minden ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése