Vágyva vágytam
"Vágyva
vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”
A vacsora általában meghitt hangulatú étkezés. Vége a kemény munkának, együtt a
család, meg lehet beszélni a napi élményeket Jézus életében nem olvasunk
názáreti vacsorákról, melyeket hármasban költöttek el. Későbbi
lakoma-meghívásai a gazdag farizeusokhoz vagy megtérő bűnösökhöz nappali
étkezésre szóltak. Többször szól az evangélium arról, hogy az Úr Lázár házában
vendégeskedett. S mindezek a vacsorák után erre az egyre vágyódott Jézus. Úgy
tűnik, egész életében erre készült. A körülmények azt sugallják, hogy ez a
vacsora a Mennyei Atya ajándéka volt. A vizeskorsót cipelő férfi látványa ritka
jelenség: most vele futnak össze a tanítványok a város kapujánál. Követniük
kell a házig, ahová bemegy. Ott elő van készítve az emeleti terem, csak az
ennivalót kell a tanítványoknak megkészíteni. (Lk 22,10-12) Ugyanúgy, mint
amikor egy földi édesapa lakodalmat készít fiának. „Vágyva vágytam arra, hogy
ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek,
többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.”(15-16) Az első
húsvéti vacsora (pascha) igen gyors étkezés volt Egyiptomban a kivonulás előtt.
Majd tizenhárom évszázadon át előírás szerint végeztek mindent, hogy minden
család saját szemével lássa, egykor így ontja vérét az igazi Bárány, aki
elveszi a világ bűneit. Most a lakoma résztvevői ezt láthatták beteljesülni. A
lakomához hozzá akarta tenni Jézus a maga ajándékát: „Aztán kenyeret vett a
kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az
én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a
vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: Ez a kehely az új
szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” (19-20) A legnagyobb
ajándék a két átváltoztatás gyümölcse, Jézus élő teste. Ez volt a világ
teremtéséhez a mintaok: minden jövendő szellemi létező, angyal és emberlélek
mintája Jézus emberlelke, az anyagi világé pedig Jézus teste. Ő mintáz tehát
minden teremtendő erőt, energiát, szépséget és jóságot. Az asztal mellett ülő
harminc három éves férfiként mindent elrejt a jövendő századok számára az
átváltoztatott kenyér és bor színe alá. Élvezzék majd örökös jelenlétét a
földön, legyen minden hívő lelki tápláléka és orvossága. Legyen
mindennapi áldozat , amint azt a következő nap délutánján bemutat amikor a
Testéből kiontják a Vérét, aztán emberlelke elhagyja az agyongyötört Testet.
Mindez Jézus személyes ajándéka, hiszen a megtestesülésben felvett emberi természet
az Ő isteni Személyének kizárólagos tulajdona.„De nézzétek, az áruló keze is
rajta van az asztalon” (21) Most Judásé e kéz, később más áruló akarja majd
lelopni az oltárról Testemet és Véremet. Ne hagyjátok! Mert engem lop el
tőletek. „Én vagyok a vinculum caritatis, a szeretet köteléke.” Családok, népek
szakadnak szét nélkülem. Így van, Uram. Ketté szakadtunk mi is. Jöjj vissza
hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése