Ferenc pápa köszönetet mondott a Neokatekumenális Út misszióba induló tagjainak

Ferenc pápa a Neokatekumenális Út közösségének közel hétezer képviselőjéhez beszélt a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben március 18-án, pénteken.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Egységben az egyházzal, távol a világ dicsőségétől, tisztelve a „kegyelem magvát”, amelyet a Szentlélek vetett el más kultúrákban. Ezt a három aspektust emelte ki Ferenc pápa beszédében, amellyel a Neokatekumenális Út közösségének közel hétezer képviselőjéhez fordult a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben március 18-án, pénteken. A Szentatya átadta közel 270 családnak a missziós keresztet, amellyel együtt indulnak „ad gentes” misszióba az öt kontinensre. „Szívemben veletek vagyok” – mondta a családoknak a pápa.

Egység, dicsőség, világ – pecsétként szolgáló három kifejezés. Ezt a három szót, mint útlevelet nyújtotta át Ferenc pápa a Neokatekumenális Út kétezer misszionáriusának – sok édesanyának és édesapának 1500 gyermekükkel –, akik hamarosan elindulnak a világ különböző pontjaira: 14 ad gentes misszió Ázsiába, 30 Európába, 6 Afrikába, 4 Óceániába és 2 Amerikába költözik.

A terem teljesen megtelt a Neokatekumenális Út karizmatikus egyházi mozgalom képviselőivel, akik az alapító, Kiko Argüello vezetésével érkeztek. A misszionárius családok felálltak, amikor bejelentették célállomásukat. „Áldom az Urat ezért” – mondta Ferenc pápa a tapsvihar közepette, majd felhívta a figyelmet egy kockázatra. Az ördög megkísérthet minket, hogy azt higgyük, talán mi jobbak vagyunk másoknál. Olyan kísértés ez, amely a legszebb karizmákba is belopakodhat. Minden karizma Isten kegyelme, hogy növelje a szeretetközösséget. A karizma azonban elvesztheti erejét, ha bezárkózik vagy büszkévé válik, amikor meg akarja különböztetni magát másoktól. Ezért óvni kell. Óvjátok karizmátokat! – buzdított a Szentatya. Hogyan? Követve a kijelölt utat: az alázatos és engedelmes egységet.

A szeretetközösség alapvetően fontos és annak tudatában kell megélni, hogy az egyház a mi Édesanyánk, akire hasonlítanak gyermekei. A keresztséget követően nem élünk többé elszigetelt egyénekként, hanem a szeretetközösség tagjaivá válunk, akik arra kaptak meghívást, hogy a szeretetközösség megteremtői legyünk a világban. Jézus nemcsak megalapította az egyházat számunkra, hanem bennünket is mint egyházat hozott létre. Az egyház nem eszköz számunkra: mi vagyunk az egyház. Az intézmény is valójában karizma, mert gyökereit ugyanabba a forrásba ereszti, ami a Szentlélek.

A második szó, amelyet Ferenc pápa a Neokatekumenális Út tagjaira bízott: a dicsőség, ami az evangéliumban szerepel és ami szemben áll a hírnévvel, amelyet a világ tulajdonít annak, aki csodálat tárgya vagy fontossággal bír. Ellentmondásos dicsőség az evangéliumi: mentes a lármától, profittól és a tapstól. Mégis csak ez a dicsőség teszi termékennyé az evangéliumot. Így az Anyaszentegyház is termékeny, amikor követi Isten irgalmas szeretetét, aki mindig felkínálja, de sosem kényszeríti azt rá senkire. Aki a szeretetet hirdeti, csak ugyanezzel a módszerrel teheti azt – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Nem a világiasságot, amelyet Isten elítél, hanem elsősorban a világot szereti az Atya. A világ a harmadik kifejezés, amellyel a pápa szólt a Neokatekumenális Út misszióba induló tagjainak feladatáról. Ez a feladat nem könnyű, szenvedéssel teli, de a szeretet érdekében végzett tevékenység, amely most a misszionárius családokra vár. Tekintsétek ajándéknak a valóságot, amellyel találkoztok majd. Ismerkedjetek meg a kultúrákkal, a nyelvekkel és a helyi szokásokkal, tiszteletben tartva azokat és felismerve a kegyelem magvait, amelyeket a Szentlélek vetett el bennük. Anélkül, hogy abba a kísértésbe esnétek, hogy át akarjátok ültetni saját modelljeiteket, vessétek el az örömhírt, amelynek mindig meg kell térülnie, különben az a veszély fenyegeti a hitet, hogy hideg és élettelen doktrínává válik.

Ferenc pápa utolsó, ölelő szavai a szeretetteljes elismerés szavai voltak a maga és az egyház nevében a misszionáriusok nagylelkűségéért: „Elkísérlek és buzdítalak benneteket. Én itt maradok, de szívemben veletek tartok.”