Az Irgalmasság Szent Éve 114.

Isten az Újszövetség utolsó könyvével, a Jelenések könyvével lezárta az általános, mindenki számára kötelező kinyilatkoztatást. A történelem azonban halad tovább, a világ egyre népesebb, az élet mindig bonyolultabb. A legnagyobb baj az, hogy a sátán Jézus halálával nem pusztult el. Tudomásul kellett vennie vereségét: „Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van” (Jel 12,9.17) A nagy harc, ami az égben kezdődött (Jel 12,7), azóta a földön folytatódik. A sátán, aki gyűlöli Istent, különleges dühvel gyűlöli a Második Isteni Személyt, aki érettünk emberré lett, az Édesanyát, aki e világra szülte Őt, és ugyanígy gyűlöli azt a népet, amely Mária országa, tehát minket, magyarokat és hazánkat, Magyarországot. Főképpen az dühíti, hogy Isten minket választott ki arra, hogy a kereszténységet, Jézus Krisztus titokzatos Testét (Kol 1,24) mi védjük Európában. Ránk zúdította a tatárokat, akik lemészárolták népünket, mert IV. Béla király nem volt hajlandó melléjük szegődni, és letarolni a keresztény Európát. Nyakunkra ültette a muzulmán törököt. Amikor rájött, hogy hathatósan véd bennünket Nagyasszonyunk ereje, külső hatalom nem bír velünk. Belülről kell elpusztítani a magyart. Meg kell gyöngíteni az istenhitet. Ennek alkalmas kezdete volt a reneszánsz, aztán a „felvilágosodás” eszmeisége. Kibontakozott a liberális gondolkodásmód, amelynek végső célja elhitetni a emberrel, hogy abszolút szabad és szabad Istentől is. Végül jött a isten nélküli kommunizmus, elhitette sok magyarral, hogy nincs Isten, megváltás nem létezik Mária oltalma, a boldogság helye pedig a földi élet. Itt van a kommunista paradicsom. Népünk nem tudta, hogy minden szavuk hazugság. Nyíltan hirdették, nem érdekli őket a filozófiai igazság, az ontológiában gyönyörűen kidolgozott tudomány, még kevésbé a hit igazságai. Ők az ideológia alapján állnak. Pedig csak meg kellett volna nézni egy görög¬ - magyar szótárt, ha már tanulni nem akarták műveltségünk egyik gyönyörű forrását a görög nyelvet. Láthatták volna, hogy a logein=beszélni ige származékszava az ideológia, mellébeszélést jelent. Mellébeszélés, vagyis merő hazugság a földi paradicsom ígérete. Magyar katolikus papnak kötelességem hirdetni az igazságot az ideológia, a mellébeszélés, hazudozás ellenében. „Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Halállal halsz meg! És te nem hirdeted neki, és nem beszélsz, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen, maga a gonosz saját gonoszsága miatt hal ugyan meg, de a vérét a te kezeden keresem. Ha azonban hirdeted a gonosznak, de ő nem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, ő maga ugyan meghal istentelensége miatt, te azonban megmentetted lelkedet” (Ez 3,17-19) Ennél sem többet, sem kevesebbet nem akarok, nem akarhatok én sem. Amíg tisztességes testvéreim a maguk helyén teszik dolgukat, én a magam helyén ugyanezt teszem: Hirdetem, hogy van Isten, Ő a világ egyetlen Ura. „Én, az Úr, vagyok a te Istened. Rajtam kívül más Istened ne legyen! Én, az Úr, a te Istened, erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlóm gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem. De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át, akik szeretnek”(Kiv 20,2-9)