SZENT JOBB LATOR
Dizmász a
jobb lator, az első szentek egyike. Társa káromolta, ő azonban kérte Jézust: emlékezzél
meg rólam, amikor országodba jutsz. Erre ő így felelt: bizony, bizony, mondom
neked, még ma velem leszel a paradicsomban (Lukács 23, 43). Nevét az
evangélium nem említi, a jámbor népképzelet azonban már a keresztény ókorban
gazdag legendakört sző köréje. Több nevet is költ neki, végül a Dizmász
állandósul.
A legendát és a kultusz közép-európai világát Leopold Kretzenbacher
tárta föl.* Előadásunkban őt
követjük, mi majd csak a hazai dokumentumokkal egészítjük ki.
A IV. század táján írt apokrif Evangelium arabicum
szerint az Egyiptomba menekülő Szentcsaládot társával együtt ő is akarja
megölni. A kis Jézus azonban szelíden ránézett Dizmászra, aki aztán cimboráját
is könyörületre bírja. Mária ekkor így szólt hozzá: Az Úr tégedet jobbjára
állít és bűneidért megbocsájt. A gyermek Jézus meg Máriához fordult: édesanyám,
harminc év múlva velük együtt feszítenek majd Jeruzsálemben keresztre. Ő majd a
jobbomra kerül és a paradicsomba jut. A középkori legenda még azt is tudja,
hogy Dizmász bélpoklos gyermeke a Kis Jézus fürdővizében meggyógyul. A jobb
latorról a Legenda Aurea is szól, de tudomásunk szerint a mi
kódexirodalmunkban, illetőleg középkori szakrális művészetünkben nem tűnik elő.
Az Érsekújvári-kódex csak a puszta nevüket említi: Gyizmás, Gyézmás.*
Kretzenbacher a barokk jámborsági irodalomból példát
idéz arra, hogy Dizmász voltaképpen nemcsak részvéte és bűnbánata miatt tér
meg, hanem mert a kereszten függő Megváltó árnyéka ráesett. Ha Péter árnyéka
meggyógyította a test betegségeit (ApCsel 5, 15), mennyivel inkább Jézusé a
lélek sebeit. Ráesett azonban Mária anyai árnyéka is.
Ehhez tudnunk kell, hogy a középkor azon okoskodott,
hogy Mária hol állott a keresztfa alatt, balról-e vagy jobb felől. Szent Bernát
véleménye szerint balról, mert a Szűzanya a világ világossága, tehát Beata
Virgo pingi debet ad sinistram Crucis, quia Christus in Cruce Faciem tenebat ad
Orientem: Virgo vero ad sinistram, id est, ad Aquilonem. Tehát Máriát azért
kell a kereszt baljára festeni, minthogy Krisztus arcát ott keletre fordította,
a Szűzanya pedig bal, azaz észak felé. Ennek oka: ab Aquilone pandetur omne
malum, vagyis északról, a sötétség honából ered minden baj. Ezt fordítja el
a Szent Szűz az emberektől.
Ezzel szemben Damiani Szent Péter úgy véli, és ezt a
nézetet teszi magáévá a délnémet barokk jámbor világlátása is, hogy jobb felől,
mert kegyelemközvetítő hivatásánál fogva a Szűzanya könyörgött, imádkozott a
lator megtéréséért. Mária pártfogásával talált meghallgatásra Dizmász kérése.
A barokk Dizmász-kultusz fő forrása egyébként a
hajdani Krajna, vagyis a mai
Szlovénia, ahol a XVII. század végén különös módon a főúri
jámborságban bukkan föl először: 1688-ban Laibach, azaz Ljubljana városában az
ő oltalma alatt jámbor társulat alakul (Hochadelige Dismas Conföderation), hogy
a bűnbánó szent különösen haláluk óráján legyen tagjainak oltalmára. Így válik
Dizmász a halálra váltak, halálra ítéltek egyik barokk patrónusává.
A kultuszt később a jezsuiták karolták föl. Átterjedt
Karinthiába, Stájerországba is. Grácban egy arisztokrata kápolnát épít Dizmász
tiszteletére, amely mind szélesebb körökben válik népszerűvé. Elsőszülött
fiának is a Dizmász keresztnevet választja. Még a közelmúltban is ritka
különlegességként egy szegedi polgárfi ezt a nevet viselte.
A kultusz a XVIII. században nyilvánvalóan szintén a
jezsuiták buzgólkodására hazánkban is föltűnik. A kutatás hiányosságai miatt
azonban egyelőre kevés adattal, alkotással dicsekedhetünk.* Ilyen a váci piarista templom
Szappancsi Márton nagypréposttól felajánlott Dizmász-oltára (1740 tájáról),* a váci Rókus-kápolna barokk oltára,* a selmecbányai Kálvária barokk
falképe, a budai, egykor jezsuita Szent Anna-templom Dizmász-képe (1768).* Igen jellemző a besztercebányai
püspökséghez tartozó Simony (Šimonovce) harangjának felirata: O DISMA
LATRO POENITENS LECTISSIME SIS TUTOR MIHI, MORIENS DUM LUCTOR IN AGONE. 1784.
Vagyis: Dizmász, bűnbánó lator légy oltalmazóm a halálküzdelemben.
Tudomásunk szerint monumentális barokk Kálvária-kompozicióink között a győri
és kismartoni külön kápolnát szentelt Dizmásznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése