Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A bántalmakat békével tűrni

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A március 20-án, virágvasárnap Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság lelki cselekedeteinek ötödik állomásáról beszélt.

Vajon miért viselte el Jézus a szenvedést? – tette fel a kérdést Csaba testvér virágvasárnapi prédikációjában, és így válaszolt: elviselte a szenvedést, mert nagyon szeret bennünket.

A szenvedést, megaláztatást békességgel elviselni irgalmassági cselekedet. Böjte Csaba elmesélt egy történetet ennek kapcsán, amely a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején nagyon megrázta. Csíksomlyón szentmise előtt elment a kegyszoborhoz, és ott egy néni hangosan sírt, imádkozott. A sekrestyéstől megtudta, hogy a gyermekéért imádkozik. Abban az időben történt, hogy egy fiatalember a barátjával rablógyilkosságot követett el: kegyetlenül megkínoztak egy idős házaspárt és meggyilkolták őket. Halálra ítélték mindkettőjüket, a siralomházba kerültek. Az egyikük édesanyja volt az a néni, aki a templomban mindennap hangosan kérte a Szűzanyát fiáért. A sekrestyés elmondta azt is, hogy a fiú nemcsak másokkal, az édesanyjával is kegyetlen volt.

Csaba testvér elmondott egy másik történetet is, egy édesapáról, aki gyermeke születésekor éjjel álmot látott: gyermekével a kezében arra gondolt, ez az öröm az égben az angyaloknak sem adatik meg. Álmában akkor azt mondta az Atya: én is szeretem a gyermekemet, de értetek feláldoztam. Meg tudnád te ezt tenni? Az édesapa felébredve zokogni kezdett és megértette, Isten mennyire szeret bennünket.

Miért van ennyi bűn, Isten miért nem állítja meg? – kérdezzük sokszor. Isten szeretné megállítani a bűnt, szólt az emberhez az ószövetségi próféták által. Csaba testvér Jeremiás prófétát, majd Jónást idézte, aki Ninivében a város pusztulását hirdette. Hangsúlyozta: Isten próbál összegyűjteni, mint a kotló a csibéit, és a szeretet útján vezetni. Mégis, a televízióban azt látjuk, mennyi háború, gyűlölet van a világban…

Miért nem tudunk hát békében, bizalommal egymáshoz fordulni? – tette fel a nyugtalanító kérdést.

Az erdélyi ferences ezután mindannyiunk felelősségére világított rá. Elképzelte, hogy ha vesz egy tortát a dévai gyerekeknek, és nem 180 felé vágják, hanem öten megeszik a háromnegyedét, mit érez utána. Tovább fűzte a gondolatot: vajon mit érez a mennyei Atya, ha azt látja, hogy az emberiség öt százaléka jobban él, mint a másik kilencvenöt? Az a baj, hogy mi ebbe az öt százalékba tartozunk. Nem vesszük észre, hogy máshol mennyi baj, nehézség van.

Esetleg nem tetszik, amit Ferenc pápa gondol a menekültekről: de gondoljunk bele, vannak családok, akik Görögország határánál esőben, sárban, szabad ég alatt készülnek húsvét szent ünnepére! Miért? Mert vannak politikusaink, akik háborúkat szítanak, ahelyett, hogy iskolákat hoznának létre; katonákat küldenek, ahelyett, hogy misszonáriusokat küldenének. Szétlőnek városokat: Szíria egy 28 milliós ország, és most 10 millió ember menekül a nagyvilágba. Vajon miért? A fegyvergyártóknak, politikusoknak benne van a kezük – figyelmeztetett Böjte Csaba.

Jézus újra és újra elmondja, prófétái által is, hogy jobb békében, szeretetben élni, mint bűnben és kegyetlenségben. Hozzátette, hogy nem hallott még politikusról, aki azt mondta volna, hogy az Isten országáért szeretne küzdeni…

Vajon Erdélyben megtértünk, imádkozunk? – tette fel a kérdést a dévai templomban tartott szentmisén Csaba testvér. Elmondta, hogy Gyergyószentmiklóson az ortodox egyház elvette a görögkatolikusok egyik templomát, és akkor a Szűzanya-ikon éveken keresztül könnyezett. A templomot bezárták, és az emberek nem beszélnek arról, hogy vissza kellene adni, a Szűzanya sír csak egyedül. Jól van ez így?

Böjte Csaba azt kérte, hogy a nagyhétre készülődve ne másokban keressük a hibát, hanem magunkban. Mennyire teljesítjük a ránk bízott feladatokat, a gyermekek nevelését, Isten országának építését? – tette fel a kérdést, majd hozzátette, hogy ennyi lusta ember soha nem élt, mint a mai világban: vannak emberek, akiknek egyetlen céljuk, hogy fenntartsák önmagukat. Valamit a közért teszel-e, testvérem? Tudsz-e lehajolni egy bajban lévőhöz? Valami jót tudsz-e ajándékozni? – szóltak a kérdései személyesen minden hívőhöz a dévai templomban, és szólnak azokhoz is, akik később hallgatják meg őt.

Isten béketűrése hihetetlenül nagy. Újra és újra figyelmeztet. Látjuk, hogy nagypéntek után hosszú évek teltek el. „Ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket” – mondta akkor az asszonyoknak. Krisztus után 70-ben Jeruzsálemet körbevette a római hadsereg, minden férfit keresztre feszítettek. Isten próbál összegyűjteni bennünket, béketűrése határtalan, de a bűn a saját útját járja.

A csíksomlyói templomban imádkozó édesanya nem tudta megmenteni a fiát, kivégezték. Ő azt szerette volna, hogy fia családot alapítson, unokákkal ajándékozza meg őt. Mindent megtett, hogy megmentse gyermekét, mindent eltűrt, de a bűn elvégezte a maga pusztítását – mondta hozzá Csaba testvér.

Majd homíliája végén azért fohászkodott Istenhez, hogy intsük egymást a jézusi szeretettel a jóra és higgyük, sosem késő megtérni, újrakezdeni.

Adja az Isten, hogy béketűrő Istenünkhöz bújva új életet tudjunk kezdeni! – kérte mindannyiunk számára Böjte Csaba.