Nagycsütörtök
Minden szó, amelyet Isten a próféták ajkára adott,
szólt azokhoz, akik a prófétákkal együtt éltek.
A próféták meghaltak, de élt az isteni üzenet. Az Ószövetség később élő tagjai a Szentírás különböző tekercseit olvasva, odafigyeltek a megírt üzenetekre, és a bennük is munkálkodó Szentlélek felhívta a figyelmüket, hogy bizonyos isteni üzenetek összetartoznak. Amikor eljött a mindenek beteljesítője, az Úr Szolgája, megmagyarázott minden titkot. Az általa alapított egyetlen Egyház pedig kétezer éve fűzi össze mindezeket hívei számára:„Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében”. (Jn 20,30-31) A csodálatos ajándék, az Egyház életének központja, az Eucharisztia. Mózes, amikor bemutatja Ábrahámot, a legelőket csak bérlő gazdag pásztort, a Messiás egyik igen fontos ősapját, rámutat az Eucharisztia első isteni jelére. Unokaöccse, Lót hadifogoly lett négy király kezében. Megüzenik Ábrahámnak. Felfegyverzi 318 kipróbált szolgáját. A fogolytáborhoz vezényelte őket, és éjjel az őrökre rontva, Damaszkuszig kergette őket. Visszatérve találkozott Szodoma királyával, és csak az ellenséges négy király értékeit fogadta el zsákmányként. A közeli Sálem királya, Melkizedek is köszöntötte.„Kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta és így szólt hozzá: Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette, S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. Ő pedig tizedet adott neki mindenből” (Ter 14,18-20) Ábrahám utódaiként Mózes csak Jákob, másik nevén Izrael leszármazottjait tartja számon. Négyszázharminc évig éltek és sokasodtak Egyiptomban. Isten tíz csapásának erejével tudtak kiszabadulni a Sínai félszigetre. A mindent eldöntő csapás miatt minden egyiptomi családban pillanat alatt meghalt az elsőszülött férfi. Isten megóvta ettől a csapástól az izraeliták elsőszülötteit. Gondoskodott arról, hogy ezt senki ne tekintse véletlennek. Ezért ezekben a családokban le kellett vágni egy egyéves egészséges hím bárányt, a húsát darabolás nélkül egyben kellett megsütni, a vérével pedig meg kellett kenni a ház utcáról nyíló ajtófélfáit. (Kiv 12,15-34) Ezt a húsvéti bárány vacsorát előírás szerint fogyasztották 1283 éven át a zsidó újév bevezetéseként az első hónap, az ABIB (kalászok) 14-én. Az üdvtörténetben nem a zsidó kisfiúk ünnepe, hanem egyetlen igazán fontos első szülötté, Jézus Krisztusé: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, Minden teremtmény első szülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben (öröktől fogva az Ő jövendő emberi természete minden teremtmény ősmintája: emberi lelke az angyaloké és az emberi lelkeké, emberi teste pedig minden anyagé) Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett” (Kol 1,11-20) Ezért idézi Lukács apostol: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) „Most a (kovásztalan) kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta neki ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (19-20) „Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett: Forrassz eggyé békességben Minden népet, s nemzetet!” (Ho 280.B)
A próféták meghaltak, de élt az isteni üzenet. Az Ószövetség később élő tagjai a Szentírás különböző tekercseit olvasva, odafigyeltek a megírt üzenetekre, és a bennük is munkálkodó Szentlélek felhívta a figyelmüket, hogy bizonyos isteni üzenetek összetartoznak. Amikor eljött a mindenek beteljesítője, az Úr Szolgája, megmagyarázott minden titkot. Az általa alapított egyetlen Egyház pedig kétezer éve fűzi össze mindezeket hívei számára:„Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében”. (Jn 20,30-31) A csodálatos ajándék, az Egyház életének központja, az Eucharisztia. Mózes, amikor bemutatja Ábrahámot, a legelőket csak bérlő gazdag pásztort, a Messiás egyik igen fontos ősapját, rámutat az Eucharisztia első isteni jelére. Unokaöccse, Lót hadifogoly lett négy király kezében. Megüzenik Ábrahámnak. Felfegyverzi 318 kipróbált szolgáját. A fogolytáborhoz vezényelte őket, és éjjel az őrökre rontva, Damaszkuszig kergette őket. Visszatérve találkozott Szodoma királyával, és csak az ellenséges négy király értékeit fogadta el zsákmányként. A közeli Sálem királya, Melkizedek is köszöntötte.„Kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta és így szólt hozzá: Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette, S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. Ő pedig tizedet adott neki mindenből” (Ter 14,18-20) Ábrahám utódaiként Mózes csak Jákob, másik nevén Izrael leszármazottjait tartja számon. Négyszázharminc évig éltek és sokasodtak Egyiptomban. Isten tíz csapásának erejével tudtak kiszabadulni a Sínai félszigetre. A mindent eldöntő csapás miatt minden egyiptomi családban pillanat alatt meghalt az elsőszülött férfi. Isten megóvta ettől a csapástól az izraeliták elsőszülötteit. Gondoskodott arról, hogy ezt senki ne tekintse véletlennek. Ezért ezekben a családokban le kellett vágni egy egyéves egészséges hím bárányt, a húsát darabolás nélkül egyben kellett megsütni, a vérével pedig meg kellett kenni a ház utcáról nyíló ajtófélfáit. (Kiv 12,15-34) Ezt a húsvéti bárány vacsorát előírás szerint fogyasztották 1283 éven át a zsidó újév bevezetéseként az első hónap, az ABIB (kalászok) 14-én. Az üdvtörténetben nem a zsidó kisfiúk ünnepe, hanem egyetlen igazán fontos első szülötté, Jézus Krisztusé: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, Minden teremtmény első szülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben (öröktől fogva az Ő jövendő emberi természete minden teremtmény ősmintája: emberi lelke az angyaloké és az emberi lelkeké, emberi teste pedig minden anyagé) Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett” (Kol 1,11-20) Ezért idézi Lukács apostol: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) „Most a (kovásztalan) kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta neki ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (19-20) „Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett: Forrassz eggyé békességben Minden népet, s nemzetet!” (Ho 280.B)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése