Az Irgalmasság Szent Éve 188.

Az Atya, a Fiú lelke - Nyolcadik elmélkedés

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy  így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk, én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” (Jn 17,20-24) Jézus nem egy kisebb rendű egységre céloz. Nyilvános működésének körülbelül a felénél  ellenőrizte, mennyire értik az emberek azt a fontos kérdést: 1.Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Így válaszoltak:Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak, vagy valamelyik másik prófétának” (Mt 16,13b-14) A válasz értéke:nulla. Jézus egy ószövetségi személyiségbe nem bújt bele. A személy sohasem változtatható.2.Jézus most hozzájuk fordult:”Hát ti, mit mondtok: Ki vagyok?”15) Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. (16) Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám”(17) Ez a tökéletes válasz! A végtelenül egyszerű, mindentudó és mindenható isteni természetet az Atya öröktől fogva egyedül birtokolja. A Fiú személyisége az Atyától isteni születéssel születik. Az Atya oda ajándékozza a Fiúnak az abszolút egyszerű isteni természetet, aki viszont azonnal visszaajándékozza Atyjának,és ez örökre közös marad kettőjük között. Ketten származtatják az isteni akarat működésével származó Szentlelket, tehát kettőjüktől, az Atyától és a Fiútól származik a Szentlélek. Ő visszaszármaztatja az első és második Személynek. A Szentháromság benső életében minden tettük egyéni. Teljesen együtt működnek a teremtésben és gondviselésben, de tudnunk kell arról, hogy él a tulajdonítás is a Személyek között: Az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek megszenteli a világot. Ebbe a boldog közösségbe kapcsolja be Jézus főpapi imájában apostolait és azok  tanítványát..Jézus főpapi imáját ezzel fejezi be: „Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz,  bennük legyen, és én is bennük legyek”. (Jn 17,25-26) Ezért akarja Jézus végtelen szeretetét naponta minden híve számára láthatóvá tenni a szentmise áldozatban. Ezért nem szabad a szentmisét egyszerű ájtatosságnak nézni. Ezért kell igen nagy figyelemmel kísérni az olvasmányokat, hogy minden nap gyarapodjék ismeretünk. Ezért kell igen nagy vággyal készülni a szentáldozásra: amikor az áldoztató az Eucharisztiában Jézust kínálja, szívünkben lángoljon a szeretet. Azt a pár percet, amíg a Szentostya színe ép, tehát Jézus csodálatos jelenléte Vendéglátás, kizárólag neki szenteljük, majd a szentmise végén vigyük tudatosan az életbe. Abba a napi életbe, amiben neki nem sok figyelem, még kevesebb szeretet jut.  Ne hajtogasd közben, hogy mennyi a baj. Köszönd meg Neki, hogy vannak nagy szeretetű emberek, akik naponta megköszönik a megtestesülésedet, szenvedésedet, halálodat és feltámadásodat, akik neked szülik és nevelik a gyermekeiket, akiket boldogan fogadsz  az öledbe, ha behozzák hozzád a templomba, és akik a hittanórákon nem félnek tanulni   a legnagyobb igazságokat sem. „Uram, Jézus légy velünk, mi egyetlen örömünk!” (Ho 150,1)