Az Irgalmasság Szent Éve 190.

Pál Isten akaratából

„Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól,  Krisztus Jézustól. Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal megemlékezem rólad”. (2Tim 1,1-3) Buzdítás az evangélium hirdetésére. „Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságvot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében, aki megváltott, és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott, s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenesével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal, amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem. Ezét szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig” (6-12)Kiváló példa és bevezetés ez arra a pápai szentévi elgondolásra, hogy Isten hogy osztotta a kegyelmét a levélben szereplőknek. Pál rettenetes gyűlölettel üldözte a Názáreti Jézust és a követőit, amíg a damaszkuszi úton a déli napfényt túl nem ragyogta a Feltámadott dicsfénye. Saul belevakult, földre zuhant lova hátáról és beleremegett egész valója a felismerésbe: a keresztények Jézus Krisztusa maga az Istenfia, a világ megváltója. A másik döbbenetes kegyelem: Jézus tanítványát küldi hozzá, kijelentve: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie”(Ap Csel 9,10-19) A tanítvány tehát ment, bemutatkozott és a keresztelés után eltűnt Saul vaksága. Rengeteg zsidó és pogány megtért akkor, köztük a jelenleg magyarázott levél cimzettje is, és az egész világon olvassák tizenhárom szent levelét.„Ne felejtsd el, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, sőt mint valami gonosztevőt,még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele, ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.“(2Tim 2,8-13) Az evangélium tanítójának feladatai.„Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére. Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár”(14-15)