Isten legyőzi a fájdalmat és a halált – Ferenc pápa homíliája a vasárnapi szentté avatási szertartáson

Svédek és lengyelek nagy napja: mennyei pártfogót kaptak - 

Június 5-én, vasárnap délelőtt Ferenc pápa a szentek sorába iktatta Boldog Stanisław Papczyński lengyel rendalapítót és Boldog Mária Elisabeth Hesselblad svéd nővért.

A Szent Péter téren bemutatott szentmisén jelen volt Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök, valamint Alice Bah Kunke svéd kulturális miniszter. A Szentatyával koncelebrált 40 bíboros és 30 főpásztor, közöttük Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek, valamint Anders Arborelius stockholmi püspök. A szertartáson jelen volt Antje Jackelen uppsalai evangélikus érsek-asszony is.

Szent Mária Elisabeth Hesselblad (1870-1957) svéd evangélikus családban született. Miután elmélyedt Szent Brigitta misztikájában, katolikus hitre tért és belépett a Brigitta-rendbe. 1911-ben pápai engedéllyel megalapította a rend megreformált ágát, azt a Szent Üdvözítőről nevezte el. 1931-ben megkapta a római Szent Brigitta-kolostor és templom állandó használati jogát. Mivel itt a II. világháború idején sok üldözött zsidót is megmentett, 2004-ben a Jad Vasem Intézet posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki. II. János Pál pápa 2000-ben avatta boldoggá.

Szent Stanisław Papczyński (1631-1701) a szegények atyja, az elhunytakért mondott engesztelő ima apostola volt. Példát mutatott a prédikációban, a világi hívek képzésében. A XVII. század második felében megalapította az első lengyel rendet, a mariánusok kongregációját, amelyet a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról nevezett el, 200 évvel a dogma kihirdetése előtt. XVI. Benedek pápa 2007-ben iktatta a boldogok közé.

A reménység evangéliuma felfedi az Atya arcát

A szentté avatási szentmisén Ferenc pápa homíliájában a vasárnapi evangéliumból kindulva hitünk központi eseményéről elmélkedett: Isten győzelme a fájdalom és a halál felett. Ez a reménység evangéliuma, ami Krisztus húsvéti misztériumából árad, ami sugárzik arcából, felfedve az Atyát, a szenvedők vigasztalóját. Isten Szava arra hív bennünket, hogy maradjunk szoros egységben Jézus Krisztus szenvedésével, hogy megmutathassa bennünk feltámadásának erejét.

Krisztus kínszenvedésében ugyanis benne van Isten válasza az aggodalommal teli, olykor méltatlankodó kiáltásra, amelyet a fájdalom és a halál tapasztalata ébresztenek bennünk. Ne meneküljünk el a kereszttől, hanem mardjunk ott, mint ahogy ezt tette Szűz Mária, aki Jézussal együtt szenvedve megkapta a kegyelmet, hogy reménykedjen minden remény ellenében (vö. Róm 4,18).

Az új szentek egyesültek Krisztus szenvedésével és megtapasztalták feltámadásának erejét

Ezt tapasztalta meg Boldog Stanisław Papczyński és Boldog Mária Elisabeth Hesselblad, akik ma a szentek sorába lépnek: bensőséges kapcsolatban csatlakoztak Jézus kínszenvedéséhez és bennük megnyilvánult a feltámadás ereje.

A vasárnapi első olvasmány és az evangéliumi szakasz a feltámadás két csodás jelét mutatják be. Az elsőt Illés próféta, a másodikat Jézus hajtja végre. Mindkét esetben özvegyasszonyok fiatal gyermekeit támasztják fel a halálból.

Maga Isten szólt és cselekedett Illés próféta által

A száreptai özvegyasszony – aki nem volt zsidó, de befogadta otthonába Illés prófétát – méltatlankodott, mert miközben vendégül látta Illést, gyermeke megbetegedett és karjai között kilehelte lelkét. Illés ekkor így szólt az asszonyhoz: „Add ide a fiadat!” (1Kir 17,19). Ez a kulcsszó: kifejezi Isten magatartását halálunkkal szemben: nem azt mondja, hogy oldd meg magad, hanem: add ide nekem. A próféta magához veszi a gyermeket és a fenti szobában egyedül imádkozik Istenhez, „küzd Istennel”, elé tárva a gyermek halálának abszurd mivoltát. Az Úr meghallgatta Illés hangját, mert valójában maga Isten szólt és cselekedett a prófétában. Isten volt az, aki Illés száján keresztül mondta az asszonynak: „Add ide a fiadat!” És Ő volt az, aki élve visszaadta a gyermeket az anyának.

Isten gyöngédsége Jézusban nyilatkozik meg a maga teljességében

Az evangéliumi szakasz, a naimi ifjú feltámasztása azt beszéli el, hogy az Úrnak „megesett a szíve” az özvegyasszonyon, aki egyetlen fiát kísérte ki a városból a temetőbe, hogy eltemessék. Jézus a koporsóhoz közeledett, megérintette azt, megállította a halotti menetet, minden bizonnyel megsimogatta annak a szegény anyukának a könnyektől áztatott arcát és így szólt: „Ne sírj!” (Lk 7,13). Mintha azt mondta volna: „Add ide a fiadat!” Jézus magának kéri halálunkat, hogy megszabadítson tőle és visszaadja az életet. A naimi ifjú mintha egy mély álomból ébredt volna fel, ismét beszélni kezdett. Jézus ekkor átadta anyjának (15). Nem varázsló volt! Isten megtestesült gyöngédsége Jézusban az Atya végtelen együttérzését működteti.

Pál apostolt is Isten irgalmassága változtatta meg gyökeresen

Pál apostolnál is egyfajta feltámadásról beszélhetünk, aki a keresztények ellenségéből és féktelen üldözőjéből az evangélium tanújává és hírnökévé vált (vö. Gal 1,13-17). Ez a gyökeres változás nem saját műve volt, hanem Isten irgalmasságának ajándéka, aki kiválasztotta őt, meghívta kegyelmével, hogy kinyilatkoztassa benne Fiát, hogy hirdesse őt a népek között. Istennek úgy tetszett, hogy Fiát kinyilatkoztassa nem csak Pálnak, hanem Pál személyében is, mintegy belevésve testébe és lelkébe Krisztus halálát és feltámadását. Így az apostol nem pusztán hírnökké, hanem elsősorban tanúvá vált.

Jézus kegyelmének győzelme életet ad

Jézus minden egyes bűnösnek is szüntelenül felragyogtatja kegyelmének életet adó győzelmét. Ma és minden nap így szól az Anyaegyházhoz: „Add ide a fiadat!”, akik mi vagyunk, mindnyájan. Magára veszi bűneinket és élve visszaad bennünket az egyháznak. Ez különösen megvalósul az irgalmasságnak ebben a szentévében.

Az egyház ma felmutatja két gyermeke példáját, akik tanúságot tettek a feltámadásnak erről a misztériumáról. Mindketten énekelhetik az örökkévalóságban a zsoltárossal együtt: „Panaszomat öröménekre változtattad, Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!” (vö. Zsolt 30,12) – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

A vasárnap délelőtti szentté avatási szentmisét követően Ferenc pápa köszöntötte a Lengyelországból és Svédországból érkezett hivatalos küldöttségeket. A két új szent eszközölje ki az Úrtól áldását nemzeteik számára.

A nagy számban megjelent zarándokcsoportok között a Szentatya üdvözölte az Észtországból érkezett híveket.

„Szűz Mária vezessen mindnyájunkat az életszentség útján és legyen támaszunk, hogy nap, mint nap építsük az igazságosságot és a békét!” – hangzott Ferenc pápa fohásza az Úrangyala elimádkozása előtt.