Az Irgalmasság Szent Éve 191.

Kitartás az apostoli munkában

„Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra kész legyen" (2Tim 3,10-17) Az apostol boldog, hogy Timóteus jó tanítvány volt: Mindent megfigyelt, amit Pál előadott. A megtanult, megértett, elfogadott isteni üzeneteket megjegyezte, hogy az ismereteket pontosan tudja továbbítani, akiket az Úr kegyelme majd hozzá vezet. Buzdítást kap most már önálló tanítóként, püspökként, hogy jól magyarázzon, és ne csak a tanított igazságokra hívja fel a figyelmet, hanem bátran hivatkozzék tanítómesterére is. Akinek a bölcs előadását átadta új tanítványoknak, azok büszkén hivatkozhattak arra: ezeket az isteni tanításokat „Jézus edényétől hallottam" (ApCsel 9,15) Amikre hasonló boldogsággal hivatkozhat:Pál apostol a mesterem, bőven megszenvedett a kapott kegyelmekért.„Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét" (2Tim 4,1-8) Tisztességes, egyszerű ember módján készül végrendelkezni a nemzetek apostola. E világi kincse ugyan nem volt, de szellemiekben annál több. Fiatal korában is volt mit nagyra becsülnie a zsidó hitben bővelkedő szüleinél: az ábrahámi áldás gyermekének tarthatta magát. A szülei Jeruzsálembe vitték, hogy ott ismerje meg Isten ószövetségi népének rabbi képző iskolájában Isten Törvényét, az Ószövetség Bibliáját és a tudós rabbik hagyományát. Ez sem volt kevés kincs, de egyben nagy veszélyt jelentett számára: a mestereitől a Názáreti Jézus gyűlöletét örökölte és az apostoli Egyház üldözői közé állt. Ebből gyógyította ki a damaszkuszi élmény, a feltámadt Jézussal való találkozás, a keresztség kegyelmei, Urunkkal töltött két évi „továbbképzés”. Igehirdetése, apostoli levelei, majd vértanúsága, a mai napig kincs.