Évközi 10. hét kedd

Évközi 10. hét kedd         
1Kir 17,7-16; Mt 5,13-16
„Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban” 

Isten hűséges prófétája, Illés, nyugodtan ült ott a Kárit patak partján? Egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem. A nagy büntetés, amely az egész országot sújtotta, sújtotta őt is. Úgy, ahogyan maga a fölséges Isten sem nézte száraz szemmel gyermekei gyötrődését, amikor nagy távolságokra kellett elmenniük a szomszéd országok egyikébe, hogy a napi vízszükségletet tömlőkben hazahozzák maguknak, családjuknak, állataiknak. Elfonnyadtak a legelők, kiszáradtak a konyhakertek. Az emberek mogorván jöttek-mentek. Mindenki tudta, hogy nem Isten végtelen jósága vagy a természet ereje fogyott el, hanem büntetés sújtja Izrael országot. A bűntudat pedig nem elég, hogy a büntetés megváltozzék. A büntetés okozat, előbb az okát kell megszüntetni, aztán megalázkodva Isten előtt bocsánatot kell kérni. Felmerül a konkrét kérdés: csak a király és a királyné vétkezett? Ők voltak a főbűnösök, ez igaz. Isten helyett, akiről ezerháromszáz éves törzsi történelem szóbeli hagyománya és gazdag írásos anyag is tanúsította, hogy a világnak egyetlen teremtője van, aki felvilágosította népük ősapját, Ábrahámot, sok megpróbáltatást vetett ki rá olyan téren, ami egy családot legérzékenyebben érint: nem született fia száz éves koráig. Igaz, más mindenben dúsgazdaggá és híressé tette őt az Úr, de a hitének próbája a legérzékenyebb ponton zajlott és szenvedtette évtizedeken keresztül. Jól tudták azt is, hogy eme nagy büntetés előtt alig háromszázhuszonöt éve adta őseiknek ezt a földet úgy, hogy hét erős népet törölt el erről az földről gonosz bálványozásaik miatt az Úr. Megmondta értelmesen, ingyen kaptátok ezt a tejjel-mézzel folyó földet remekül felszerelve minden szükségessel. Ne kövessétek előbbi gazdáikat a bálványozásban, mert nektek ezt a bűnt Isten nem sokáig nézi el, hiszen ti ismeritek a teljes igazságot még Mózes szájával:„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, az te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz...Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor –íme, ma előre megmondom neked--, elpusztulsz és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon” (MTörv 30,15-18) Íme, a gyógymód: Isten elküldi a prófétát a szidóniak Száreftájába egy özvegyasszonyhoz, hogy annak a hite mutassa meg, milyen egyszerűen segíteni lehetne a bajokon. A néni rőzsét gyűjt. A próféta megszólítja és kis vizet kér tőle. Ő elindul, de utána kiált Illés: Hozz egy kis kenyeret is! Ő bevallja, hogy nincs falat kenyere sem, csak egy marék lisztje és pár csöpp olaja. Abból akarja megsütni az utolsó pogácsát fiának és magának. Megeszik és várják a halált. A próféta megérti, de ragaszkodik ahhoz, hogy előbb neki adjon ez a szegény édesanya. Amikor minden így történik, elárulja Isten üzenetét: mivel ilyen nagylelkű voltál, „nem ürül ki a lisztes-véka, s nem apad el az olajos korsó, az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt” A sátán beköltözött hazánkba is. Hitünk és túláradó szeretetünk erejével űzzük ki.