Évközi 9. hét szombat.

Évközi 9. hét szombat...
2Tim 4,1-8; Mk 12,38-44
„Kérve kérlek Isten színe előtt és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, hirdesd az igét!” (2Tim 4,1a-2b)

Szent Pál jól tudta, hogy a felszentelt püspök és pap mindenek felett ezt a krisztusi üzenetet kell hogy hordozza: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19b) Ez a parancs pedig kizárólag a kenyér és a bor átváltoztatására a szentmiseáldozat bemutatására szólt. Az áldozat fogalompár első szavát amint a világ teremtése minden mozzanatát Isten fogalmazott meg. A pap akkor igazán pap, ha az áldozatbemutatás a szentelés utáni lényét jelzi és fejezi ki, mint az új és soha le nem törölhető krisztusi papság el nem tüntethető jelét. Ott van, ott ragyog, vagy a megtagadott új lényeg elfakult jeleként szomorúan húzódik meg minden felszentelt lelkén. Timóteus püspök jól tudta ezt, és nem mulasztotta el soha a szentmiséjét bemutatni, úgy ahogy az apostol eme levélben ezt szóvá is teszi: „Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van” (2Tim 1,6) Annak ellenére, hogy a papi kötelességek között legelső a mise bemutatása, az apostol első feladatként a pap számára a prédikálást említi. „Kérve kérlek Isten színe előtt és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal” (4,1-2) A türelem arra vonatkozhat, hogy az emberek nem könnyen vállalkoznak arra a feladatra, amely figyelmet igényel, nem az emberi élet legfontosabb dolgaira vonatkozik, nem a köznapi egyszerű beszédtémák közé tartozik, valamelyest gondolkodásra késztet. Így is hallottam már indokolni az idegenkedést a vallásos, erkölcsi témáktól: ki tudja, mit érdemes megfontolni. Arra kell felhívni a figyelmet, hogy a mostani erőfeszítések majd később megkönnyebbítik az életünket, elkerülve sok-sok buktatót.„Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, elfordítják fülüket az igazságtól és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat!” (3-5) A vallásos ember higgyen Istennek,aki mindenkit elszámoltat. Az elszámolás Isten terveinek teljesítése szerint történik, amit az Úr öröktől fogva előírt az egyéneknek.„A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igaság koszorúja, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét” Ezek a tények itt a földön érvényesek. Sem kivétel, sem okoskodó önző nem érvényesülhet.