Az Irgalmasság Szent Éve 198.

Tizenharmadik elmélkedés

Jézus földi életének utolsó napjaiban, majd dicsőséges feltámadása után a földön töltött negyven nap alatt rendszeresen fölkereste apostolait. Megjelent néha másoknak is, de az igazi célja az volt, hogy az apostoli kollégium megmaradt tizenegy tagja lássa, hallja, érintse a feltámadt testét, mert nekik szavatolniuk kell a megtérők előtt, hogy érzékszerveikkel is tanúskodhatnak a feltámadt Test és a kereszten meghalt test azonosságában. Azt is vállalták, hogy ezt vérük ontásával is tanúsítják majd, amikor annak ideje elérkezik. Húsvét napjaitól kezdve már a Szentlélek titkos működése is meg-megjelent, amit követnie kellett megjelenésének is: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,1-8) Miután Jézus ezeket közölte velük, az Olajfák hegyéről fölment az égbe. „Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon, és Jakab testvére Júdás. Mindannyian egy szív, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt”(12-14) Az ima ereje arra ösztönözte Pétert, hogy elkezdje gyakorolni egyházfői hivatalát: „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei. Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az ő nevükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el. Benne van ugyanis a Zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más’” (16-20) Péter tehát lezárja Júdás ügyét.Péter gyakorolja teljhatalmát, egyben kötelességét. Jézus tizenkét apostolt választott ki a kezdet kezdetén. Ezt a választást megismételte, amikor már rengetegen hallgatták és a meggyógyításukat kérték tőle: „Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázott és kimerült. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, mondta akkor tanítványainak. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz’” (Mt 9,36-38) „Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és  a karióti Júdás,aki később árulója lett”(Mt 10,1-4) A hivatását eljátszott Júdás helyett sürgősen utódot kellett keresni. Természetesen olyat, aki kisebb tanítványként velük együtt járt, szem és fültanúja volt Jézus minden cselekedetének: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki együtt tanúskodjék feltámadásáról. Kijelöltek hát kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, vagy más néven Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd imádkoztak: Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe,mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson’.  Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták” (21-26) Az Egyház jelöl, a Lélek választ.