Évközi 11. hét kedd
Isten veszi észre Ácháb bűnbánatát, nem Illés, szinte
siet megosztani örömét, hiszen az Úr és az ő angyalai számára minden megtérés
öröm. Sajnos, mi, emberek nem mindig vagyunk így vele. Ahogy Jónás próféta
Ninivében, úgy sokan a keresztények közül is alig várják, hogy meglássák a
bűnösök végső bukását, megszégyenülését, pusztulását.
Az igazi szentség ott kezdődik, amikor szívből tudunk
örülni mások bűnbánatának, illetve őszintén tudunk imádkozni megtérésükért.
Lisieux-i Szent Teréz csupán egyetlen jelet kért az Úristentől, hogy hallgassa
meg a halálra ítélt rablógyilkos, Pransini megtéréséért mondott imádságát, s a
jelet meg is kapta: az elítélt a kivégzése előtti utolsó pillanatban
megcsókolta a feléje nyújtott feszületet. Ez is egyfajta anyaság: a mennyek
országa számára szülni lelkeket. Ezt élte át Szent Pál, mikor azt írta: „A
szülés kínjait szenvedem értetek.” S ez valósul meg az őszinte
ellenségszeretetben is, amelyről a mai Evangéliumban hallunk.
Urunk, Jézus Krisztus, aki kereszthalálodat
ellenségeidért, a világ minden bűnöséért ajánlottad fel áldozatul, taníts meg
minket arra a leckére, melyet Illésnek is meg kellett tanulnia. Ne engedd, hogy
megelégedjünk annak tudatával, hogy mi a kiválasztottak közé tartozunk, hanem
szítsd fel bennünk kegyelmeddel a vágyat a bűnösök megtérésére, s add, hogy
őszinte bűnbánatuk láttán együtt örvendezzünk Veled és Általad az Atyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése