Évközi 11. hét péntek
A gonoszság által végzett tiszta munka, melyről a mai Olvasmányban
olvasunk, megannyiszor megismétlődött – és sajnos, ki tudja, hányszor fog még
megismétlődni – a történelem folyamán. Csakhogy nem lehet tökéletes munkát
végezni: ahogy Jósába fogta Okoziás fiát, Joást, és titokban elrejtette őt a
halálra szánt királyi gyermekek közül, úgy menekült meg a gyermek Jézus is
Heródes mészárlása elől. S mindig támad egy apró repedés, nyugtalanító rés a
bűn hibátlannak tűnő szövetén. A gonoszság sohasem tud teljes nyugalomra
vezetni, a legalaposabb munkát is szorongás, félelem, a kísértő árnyak keltette
rettegés követi. A lelkiismeretet sohasem sikerülhet teljesen elhomályosítani,
elhallgattatni, legfeljebb új és új bűnökkel elaltatni, hangját elnyomni lehet.
Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy
mindannyiunkban lakozik valami Atália, Heródes és a többi zsarnok lelkületéből.
Tekintsünk csak magunkba: vajon nem kísértett meg bennünket is olykor-olykor a
gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb és jobb volna, ha bizonyos emberek, akik
megnehezítik az életünket, akik akadályt jelentenek terveink valóra váltásában,
egyszerre megszűnnének létezni? Bizony a szentek nem túlzott alázatból
ragaszkodtak hozzá, hogy ők a legnagyobb bűnösök a világon, hanem annak pontos
felismeréséből, hogy mi az, ami a sajátjuk, és mi az, amit az Úristen kegyelme
hozott létre bennük.
Urunk Jézus, segíts bennünket annak belátásához, hogy
kegyelmed nélkül teljes sötétségbe merülnénk, és a legnagyobb gaztettekre is
képesek lennénk, egyszersmind mélyítsd el bennünk irgalmasságod művének
felismerését, s nyisd meg szemünket és szívünket szabadító csodáidra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése