Évközi 11. vasárnap

Évközi 11. vasárnap                
2Sám 12,7-10. 13; Gal 2,16. 19-21; Lk 7,36-38,3

„Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábainál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő” Jézus akkor hozzá fordult: Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: Mester, beszélj!” (Lk 7,36-40) Jézus mondanivalójának lényege: rajta és Édesanyján kívül mindenki bűnös a világon. Kár fenn hordania a fejét bárkinek is, mert legfeljebb annyi különbség van köztük, hogy egyikük bűnösebb, mint a másik, vagy hogy egyikük már elkezdte a javulást, a másik pedig még elvakult, és fogalma sincs arról, hogy Isten igaz ítélete szerint éppen most mit érdemel. Ezért Jézus felsorolja a vendéglátó rút bűneit: Simon tudta, hogy Jézus elismert rabbi. Rengeteg gyógyítása mind ingyenes, a jótéteményei mind csodálatos szeretetből fakadnak. Mint házigazda tüntetően megtagadta tőle a vendégnek járó apró kedvességet: nem csókolta meg annak szakállát, nem tett csöppnyi egyszerű olajat a homlokára, nem mosatta meg szolgájával a lábát az előtérben. Ez mind tudatos, gonosz, sértő cselekedet volt. Nem volt járatlan Isten dolgaiban a házigazda, azt biztosan tudta, hogy a legnagyobb bűn a szeretet megsértése. Amikor Jézus az egész vendégkoszorú jelenlétében ezt nyilvánosságra hozta, nem kért elnézést, főleg bocsánatot nem ezekért a tudatos sértésekért. Jézus minden szándékos sértés közlése után várta vagy várhatta volna a bocsánatkérést. Igaz, nem fűzte hozzá mindegyikhez, hogy minden bűnért bocsánatot kell kérni, de aki vádolni tud, annak ennyim esze kellene, hogy legyen. Jézus irgalmas eme kíméletlen és meglehetősen ostoba házigazdával szemben is: csak annyit hangsúlyoz: a házigazda annyi nyilvános bűnt nem követett el, mint ez a szegény megszédült lány. De a kihangsúlyozott szeretet magas foka minden összehasonlítás után a normális embereknek elég figyelmeztetés. Ezt várta Jézus a házigazdától, bár tudta, hogy a farizeusoknak közös és igen csúnya főbűne a gőg. Egykori professzorunk ezzel a témával kapcsolatban hangsúlyozta: a paráznaság bűne a tíz parancsolat sorrendjében a hatodik, a szeretet parancsa viszont első lévén, az ellene elkövetett bűnök miatt sokkal többen kárhoznak el, mint paráznaságért. Bocsánatot egyedül Jézus adhat mindenkinek, mert egyededül Ő halt meg a világ összes bűnének bocsánatáért. A szeretet parancsa pedig mindig mindenkire érvényes.