Az Irgalmasság Szent Éve 212.

Hiszkija, Acház fia lett a déli zsidóország, Judea királya (716-687). Tudjuk, hogy 722-ben az északi zsidóországot, Izraelt azért adta a pogányok kezére, és a harctéren életbenmaradtakat azért engedte az Úr szétszórni a győztesek pogány népei közé, mert kétszáz éves fennállása alatt teljesen pogánnyá lett. Ezután a nagyon keserves lecke után a 25 éves Hiszkijában akarta Isten megmutatni, hogy csak a benne hívők maradnak életben, de azok is csak addig, amíg lerombolják a bálványokat és csak „Neki, az egyedüli Istennek szolgálnak” Júda és Benjamin törzsének tagjai, amint a Tízparancs első paragrafusa írja elő. Hiszkija 29 éves koráig uralkodott Jeruzsálemben és egész Júdeában.Közben az Izraelt leromboló Asszíria Szancherib nevű királya felvonult Júdea ellen Hiszkija király 14. esztendejében. Akkor még nem Siont, tehát Jeruzsálemet ment ostromolni. hanem az ország egyéb várait. Ezt bosszúból csinálta, mert Hiszkija nem adta meg neki a sarcot. Hiszkija követeket küldött, akiken keresztül Szancherib 300 ezüst talentumot és 30 aranytalentumot. 1 TAL=30,3 kg. A királyi kincstár minden pénzét, a templom minden arany és ezüst díszét oda kellett adni Szancheribnek. A nagyképű Szancherib király akkor Jeruzsálembe küldte a főpohárnokát, és a maga gőgös, piszkos üzenetét kellett elmondania a várfal tövében, hogy a szerencsétlen, éhes jeruzsálemiek hallják a saját fülükkel, mit üzen Hiszkijának Szancherib: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! Ezt mondja a nagy király: Ne engedjétek, hogy Hiszkíja félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből! Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket, és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére. Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza, míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor, olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, férevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket! A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria kifrálya kezéből? Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamária földjének istenei? Kiszabadították Szamáriát a kezemből? Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?”—De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta. ’Ne adjatok neki választ!’ Hilkija fia Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához, és hírül v itték neki a főpohárnok szavait“ (2Kir 18,28-37) Ekkor Hiszkija király követeket küldött Izajás prófétához, hogy általa kapjanak segítséget az Úrtól: „Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya idekülldött káromolni az élő Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!” (19,4)