Az Irgalmasság Szent Éve 216.

Jobban érti már mindenki, hogy mit jelentett az atyai kinyilatkoztatás a Jordán partján, ahol Keresztelő Szent János és a körülötte tolongó Messiás-váró tömeg az Ábrahám megáldása óta várt fényes eseményt figyelte. A Fiúisten ugyanolyan végtelen szeretettel és csorbítatlanul ajándékozta vissza az Atyának az isteni születés alkalmával adott tökéletes istenséget. Vállalta, hogy Atyja teremtő jóságát úgy ragyogtatja meg, hogy az emberi lényeget egyelőre elvben, később majd valóságosan is fölvesz isteni természete mellé és alárendeli Isteni Személyének. Így minden cselekedete isteni értékű lesz, meg tudja váltani szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával az összes embertestvért, és kinyithatja számukra a mennyországot. Ha tovább vizsgáljuk földi életét, születésekor néhány pásztor, majd a napkeleti bölcsek tudták meg isteni titkát. Harminc éves koráig szerény létű, názáreti munkás életéből senki sem következtetett arra, hogy a világmindenség teremtője építi vagy javítja a házát, fűrészeli, gyalulja bútorait. Mindezt csupán három éves nyilvános működés követi. Nagy figyelmeztetés a törtető világ, főként a mai kor nagyzási mániában szenvedő társadalmának: az ember értéke kizárólag attól függ, hogy azt cselekszi-e, amit a Mennyei Atya tetetni akar vele. Nem sérti az ajkbiggyesztő megszólítás: „Ő a Názáreti Jézus, az ács fia” A harminc évesen megkezdett nyilvános élete is az volt, amit Isten Atyja parancsolt neki. Negyven napos étel nélküli, átimádkozott nagyböjtje csak a leselkedő sátánnak tűnt fel, aki meg is kísértette a nagyravágyó embereken kicsiszolt módszerével: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Azt felelte neki: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely az Isten szájából származik. Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. Ha Isten Fia vagy –mondta-, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad! Jézus így válaszolt: Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet! Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta előtte a világ minden országát és dicsőségüket. Ezt mind neked adom – mondta -, ha leborulva imádsz engem. Jézus elutasította: Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj. Erre otthagyta az ördög, és angyalok jöttek a szolgálatára”(Mt 3,1-11) Jézus az örök isteni igazságokat tanítja: „Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett”.(Jn 17,1-5) Jézus az összes kinyilatkoztatott igazságot tanítja: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű, vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik”(Mt 5,17-18) „Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek” (Jn 5,39-44)